2011. május 31., kedd

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek (In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében  szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó, 2010.) szakirodalmi tételről készített bejegyzés, kivonat

Kép forrása: greenzer.com
A könyv ezen fejezetének ráhangolása egy ausztrál törzsi elbeszélés arról, hogy hogyan támasztották meg az ősök az eget egy hatalmas kenguru bőrrel, így biztosítva, hogy az ne szakadhasson le. Szinte minden népnek van a térrel kapcsolatos (az eget és földet, a szárazföldet és a vizeket elválasztó, megtartó) regéje, mondája. Gondoljunk csak a magyar napos-holdas világfára, vagy Atlaszra, aki vállán tartja az egész világot. Az ember létszükséglete, hogy helyzetét a térben meghatározza. Ez a biztonságérzet alapja. Gondoljuk csak meg azt is, hogy a többféle teret összekötő eszközök mindig varázsos erejűek, csodákhoz vezetnek, hiszen a tér a felfedezendő titok ismeretlen mélységekkel, magasságokkal, távolságokkal.

Nem meglepő tehát, hogy a térbeli meghatározás – illetve annak minél pontosabb leképezése a modern ember hasonlóan erős késztetése. A világ, azaz az épített és természetes környezet,  amelyek körbevesznek minket fontosak számunkra, így ezeket a körülöttünk lévő dolgok térbeli elhelyezkedését a lehető legpontosabban akarjuk ismerni, azokról képet (modellt) akarunk alkotni. Ennek hiánya a biztonságérzésünket fenyegeti. Szabó György mérnök térinformatikus írása erről az ősi igényről ír, és arról, hogy mindez hogyan valósul meg modern eszközökkel, milyen előnyökkel és hátrányokkal, veszélyekkel jár(hat). Kicsit nehezen hangolódtam rá a témára, lehet, hogy ez amolyan pasis dolog? Mindenesetre az biztos, hogy a biztonságért és az élelemszerzés veszélyekkel terhelt része (a vadászat, amelyhez a térérzékelés nélkülözhetetlen) a férfiak hagyományos szerepe. Nyilván nem véletlen, hogy a férfiak térlátása sokkal jobb és állítólag a tájékozódási képességük is. (Ezt a Wekerletelepen szívesen megnézném, de ez most nem tartozik ide. :D) Számomra mindig meghökkentő jelenség, hogy a legtöbb férfi a kétdimenziós vázlatot minden nehézség nélkül el tudja képzelni a térben, míg nekem ilyenkor akadnak belül a kerekek. Szerencsére ma már fantasztikus eszközök állnak a rendelkezésre mind az adatgyűjtés és feldolgozás, mind a vizuális ábrázolást illetően, hiszen folyamatosan nagy mennyiségi és minőségi változás állt be az új eszközök megjelenésével (térképek, légballonos légifényképek, repülők, műholdak). Azonban, és ez már Szabó György gondolatmenete a szakmai alkalmazások szokásrendjét felborította az internet nyilvánosságával megjelenő civil felhasználók felbukkanása. Az adatok megszerzéséről az adatok felhasználása felé tolódik el a tudományos és műszaki fejlesztés súlypontja.

A technika fejlődésével a térképészet, az informatika és a geotudományok határán létrejött a térinformatika. Ez a nyilvánvaló hasznán túl számos kérdést vetett fel: megnövekedett adatomennyiség befogadása, értelmezése; összette elemzések hiánya; személyes adatok védelme;

A térbeli megismerés két ellentétes irányú folyamatban valósult meg. Az ábrázolás és mérés nehézségei miatt globális szintekről csak lassan terjedt ki a kontroll a lokális mikroterekre, míg az egyének által megismerhető té pont a lokálistól halad a globális felé.  A térképészeti és térinformatikai adatok stratégiai jellege miatt (gazdasági, katonai,) minden kultúrában megjelenik a térbeli adatok, információk nyilvánosságra hozatalának problémaja nemzetbiztonsági szempontból, illetve az a kérdés, hogy saját térbeli adataink fölött mennyire van jogunk magunknak rendelkezni. Vajon kié az egyén térbeli pozíciójának adata? Az egyéné, a szolgáltatóé, a megrendelőé?   

Korábban ez nem volt kérdés, hiszen a térképkészítés olyan nehézkes és költséges mutatvány volt, amire csak az állam volt képes. Azonban a mai technológiai lehetőségek üzleti terjedése (GPS, GSM, WIFI), amelyek globális ill. mobil helymeghatározást tesznek lehetővé a szolgáltató és a felhasználó számára egyaránt megnehezítik az adatfelhasználás és adatkezelés monopolizásálást.
Kép forrása otk.hu

A térképészet és a földmérés, mint a térről, azaz a világról alkotott kép (ismeretek, adatok vizuális ábrázolása) évezredes múltra tekint vissza. A térkép "stratégiai fegyver" volt, amihez igen kevesen fértek hozzá. Az egyediséget, a hozzáférhetőséget megtörte a nyomtatástechnika széleskörben elérhetővé téve atérképeket. A térkép a környezetet leíró vizuális kommunikációs eszköz. Kifejlődtek a különböző terepdomborzat ábrázolási szabályai, a térképek nyelve és a valós világ jelenségeinek, formájának, alakjának leíró, ábrázoló szabályai.
Nyilván más térbeli információra van szüksége a honvédelemnek, kereskedelemnek, a hajózásnak, stb. Az eseti felmérések helyett általános célú rendszeres felmérések indultak meg. Az így kialakult és máig használt általános és szaktérképek sajátos nyelvet, jelrendszert (térkép dialektust) alakított ki, ezzel is megnehezítve a megértést az általános felhasználó számára.

A földfelszínről történő megfigyelésekhez képest a magaslatokról történő adatgyűjtés nyomán erős volt az igény, hogy a levegőből lehessen megfigyelni a teret. 1783-ban valósult meg az első légi adatgyűjtés ballonnal. Hamarosan követte a képi információn alapuló adatgyűjtési eljárás a fényképmérés=fotogrammetria. Alapjait Johann Heinrich Lambert matematikus, fizikus és csillagász még a fényképezés feltalálása előtt publikálta. Amikor Louis-Jacues Mandé Daguerre feltalálta a fényképezőgép ősét (dagerrotípia) megteremtette hozzá az eszközt is. A fényképezés már megteremtette a feltételét és lehetőségét a tér egy adott nézőpontból szemlélhető látványának valós rögzítésére.

Párizsban 1858-ban Gaspard Felix Tournachon író, karikaturista az első távérzékelési kísérlet által fényképet készített egy légballonról, amellyel megalapozta a topográfiai térképezés új technológiáját. Innentől kezdve rohamléptekkel fejlődött a terület. 1957-ben az első mesterséges hold felbocsátásával az űrtávérzékelés fejlődése is megindult. Az első legegyszerűbb fényképektől a mai elektro-optikai képalkotó rendszerig technológiák sorát fejlesztették ki.

Az optikai képi információfeldolgozás korlátaival a 20. században már szembesültek a fejlesztők. A képalkotás technikája (radar), a térképészet és a távérzékelés által gyűjtött információk már analóg technikával nem voltak feldolgozhatóa, ezért a képi információkat digitalizálni kellett. A digitális tárolás alapeleme a pixel.
A bennünket körbevevő földrajzi tér illetve  ahozzá kapcsolódó természeti, infrastrukturális, gazdasági jelenségek meghatározták az ott élők lehetőségeit. Az emberi tevékenység nagyban függ a helytől. Az új IKT eszközökkel azonban az emberiség kitágíthatja a földrajzi helyhez kötött tevékenységeinek kereteit. Az átlag ember is , ezen eszközök segítségével a tér és idő kontrolljának élményét élheti át.
A bennünket körbevevő világ leképezése, modellezése a mai napig komoly kihívást jelent. szakemberek, művészek, társadalom tudósok számára egyaránt. „A térkép formájában létrehozott ikonikus vizuális modellt a „valóság kicsinyített másaként“ interpretálták“.  A térinformatika megjelenésével a statikus ábrázolást felváltotta a valós idejű megjelenítés. Az alapvető kérdés a "mi volt"?-ról  ill. a „mi van?“-ról a "mikor"?, "hol"?, "mi van"?-ra helyeződött. Komoly szerepet kapnak a háromdimenziós komplex modellek, de kérdés, hogy a nagy mennyiségű adatból mennyit tudnak hasznosítani. Az új helymeghatározási technikák (GPS, WIFI, GSM, stb.) lehetőséget biztosítanak az egyén útvonalának, tevékenységének regisztrálására, egyének közötti összefüggések vizsgálatára. Magyarországon légi fotózásra egy évben kb. átlag 20-30 nap alkalmas ami szoros légicenzori felügyelet mellett zajlik, így bizonyos objektumokról csak speciális esetben kaphatunk felvételeket. (Érdekesség: Magyarország Digitális Ortofotó Programja 2000-ben zajlott. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya EU Harmonizációs ANP programja keretében három, egymással összefüggő nagy programot indított. Az ország teljes felületének légifényképezése valósult meg; a teljes analóg térképészeti állományt Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszerbe transzformált módon raszterizálták. A domborzati fedvények vektorizálásával 5 m x 5 m rácssűrűségű, az országot lefedő Digitális Domborzat Modellt  (DDM) készítettek, majd ezeket összeillesztették. Az egyszerűen olvasható, mindenki számára sokféle információt nyújtó digitális ortofotó egységes térinformatikai alapot képez a különböző felhasználói területek számára.) A távérzékelési technikák lassan lefedik a hagyományos térképészeti pontossági igényeket is. Különbség van azonban a szenzorokkal előállítátott adatokhoz való jogi és üzleti hozzáférésben. A távérzékelési műholdak jellemzően erős nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek. A felhasználói jogokban is vannak különbségek. Napjainkban a mobil mérőeszközök a különböző helymeghatározási adatgyűjtési technológiák integrációjával jöttek létre, tehát a különböző eszközök (GPS, GSM, WIFI, kamera, lézerszkenner) integrációjával a környezet 3 dimenziós geometriai modellek, közel valós idejű, leképezését teszik lehetővé.

A korábbi hagyományos térképészeti, környezetleíró módszerek hosszú adatfrissítési ciklusait felváltotta a modern technológia, amely időben gyors frissítéseket (évi, havi, heti, napi) is képes biztosítani alacsony költségek mellett. Megjelennek a statikus hagyományos topológiai tartalom mellett a kis időtávon is gyors változásokat elszenvedő dinamikus tartalmak. pl. az időjárás, légszennyezettség, illetve a folyamatos frissítést igénylő mobil tartalmak pl. parkolók foglaltsága, forgalmi dugók, stb.

A valós világ modellezését megkísérlő virtuális világokat az alábbi csoportokba oszthatjuk:

1. A legegyszerűbb eszközök az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek. Alapvető feladatuk az adott térség iránt érdeklődő felhasználók reklámmal, turisztikai információkkal történő ellátása.
2. A kétdimenziós modellek az adott térséget madárperspektívából ábrázolják, alapvető feladatuk az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való csatlakozási felület biztosítása a térképen elhelyezett 2D hiperlinkek segítségével.
3. A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, szimuláció, térbeli elemzés kiszolgálása.
4. Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel lehetőséget biztosítanak interakciókra.
5. A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefon képernyőjén a virtuális tartalmat.

A felhasználó, tudván, hogy milyen elérhető technikai lehetőségek vannak, igényli a térbeli helyzetének valós idejű elérését (pl. autós, turista, stb.). A mobil pozíció meghatározást biztosító műszaki megoldások használatát befolyásolja az a tény, miszerint a helymeghatározást biztosító fizikai adatokat passzív fogadófunkciójú mobil eszköz fogadja (GSM, WIFI). Így amikor navigációs eszközt veszünk, akkor ténylegesen csak az eszközt birtokoljuk, az információ szolgáltató feletti uralmat nem (műholdak, és a földi irányító központ). Akik mobil navigációt vásárolnak, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a rendszer kezelői akármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérését és pontosságát nemzetbiztonsági okokból. Tehát az eszközök blokkolhatók és manipulálhatóak. További problémát  jelenthet, hogy a GPS műholdjelei egyszerű eszközökkel zavarhatóak, vagy teljesen blokkolhatóak. Az első ilyen típusú bűncselekmények során a GPS műholdak frekvenciáit nem megzavarták, hanem manipulálták, így értékes rakományú kamionokat eltérítettek az útról, és ejtették csapdába őket.
Kép forrása: hwsw.h
A hálózatalapú helymeghatározási technológiák esetén a pontos helyzetmeghatározást nagyban befolyásolja az, hogy a szolgáltató bázisállomásai milyen sűrűn helyezkednek el. Ez több száz méter vagy több kilométer pontossági eltérést is mutathat. Nem beszélve arról, hogy a felhasználó nagyban függ a szolgáltatók csomópont variálásaitól, illetve az üzemeltetőktől. Bár egyszerű és olcsó eszközökkel az átlagember is szerezhet (részleges) kontrollt a tér felett, azonban az egyszerű, olcsó és biztonságos tértechnológiára, amely a felhasználó és a nemzetbiztonság érdekeit is kiszolgálná még úgy tűnik várni kell. A dinamikusan fejlődő térinformatikai alkalmazások piacán hatalmas fejlődés ment végbe a térbeli adatkészletek elérhetősége, aktualitása és pontossága tekintetében. A fejlődést azonban beárnyékolja az a tény, hogy a térbeli adatgyűjtés és az azzal való gazdálkodás kiterjedt a mikro-és személyes terekre is. Nem árt tudni, hogy az információs társadalom polgára folyamatosan követés alatt áll (kártyás fizetés, térfigyelő kamera, okostelefonok, GPS koordináták közlése), ami szerintem szolgálhat előnyünkre és hátrányunkra is, attól függően, hogy ki és milyen célra használja fel ezeket az adatokat. A téradatpiacon lévő cégek nem kívánt fotóikkal sérthetik az állampolgárok személyes terét. (Mindenki emlékszik nyilván a Google Mapshez tartozó streetview fotózás kapcsán kialakult személyiségi-jogi vitákra.) A nemzetbiztonsági kérédsek ezen a téren is kiugróak. Kormányzati kérésre a Google-n is módosításokkal jelennek meg egyes objektumok (elfedés, kitakarás, ami néha jobban, néha kevésbé jobban sikerül a grafikus lelkesedésétől függően, ahogyan azt Szabó György remekül illusztrálta a könyvben) tehát manipulálják a valóságot. A lényeges üzenete ezeknek az információknak az, hogy nem kell minden esetben hinni a Google vagy egyéb online szolgáltató által üzemeltett rendszernek, hiszen bármilyen hamis adatokat megjeleníthetnek. Az amerikai kormány által kért módosításokról (korlátozásokkal) a www.google.com/governmentreqeusts címen lehet tájékozódni.

A földrajzi azonosítóval ellátott (geo-tag) személyes adatok térbeli személyiségtérkép megalkotását teszik lehetővé. Szabó György példaként egy Japánban megjelent szolgáltatást említ, ahol a takarítókat megfigyelik az övükre csatolt okostelefon segítségével. Mérik a gyorsaságukat, a helyüket, tartózkodási időt és az egyes tevékenységekre fordított időt. Kiderül, hogy az adott személy valóban felkereste-e az adott helyszínt és ott nagy valószínűséggel mivel töltötte az idejét. A szerző szerint a nemzetbiztonsági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumának megteremtését teszi lehetővé. A terrorizmus elleni harc ürügyén a demokratikus országokban is gyakorlattá válik a személyes térrel kapcsolatos információs önrendelkezés korlátozása, és ismét csak kérdés, hogy kik és milyen (egyéb) célokkal használják fel ezeket az adatokat.
Az információtechnológiát körüllengő egyre nagyobb lelkesedés (kultusz) veszélyeire többen felhívták már a figyelmet. Minden jelenség adatainak regisztrálását és visszakeresését számítógépeink nagy hatékonysággal képesek megoldani, de ez csak tárolás és keresés, nem jár gondolkodással. A napi szinten hihetetlen mennyiségben generálódó digitális adattenger lassan feldolgozhatatlanná válik.
Végül a szerző egy Theodor Roszak idézettel figyelmeztet bennünket arra, hogy ha megpróbáljuk az információs technikát emberi célokra használni, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a számítógép nagyon is hajlamos a demokratikus értékek aláásására. Ez a veszély éppen abból a képességből ered, hogy az információkat begyűjti és ellenőrzi. Bennem megint csak a kérdés, hogy ki üzemelteti és mire használja. Vajon biztosítható-e, hogy ne lehessen visszaélni vele?
Végül feloldásként egy megmosolyogtató történet arról, hogy egy észt kamionos csak a navigációs rendszerére hagyatkozva, hogy ment el a susnyásba, és süllyedt meg napokra a lápos területen. Ha nem is ennyire durván, de mi is kötöttünk ki már igen vacak földúton a GPS jó voltából. Azaz jó, ha van, de legyünk résen! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése