Az információs társadalom alapjai

Z.Karvalics László egy 2007-ben megjelent tanulmánya alapján készítettem ezt a bejegyzést. Ami jól összefoglalja, rendszerbe szervezi a tanultakat. Ajánlom mindenki figyelmébe!

Az ”információs társadalom” a társadalomtörtenet legújabb szakaszának leíró fogalma. A 20. század második felében a legfejlettebb országok fokozatosan „léptek át” az informaciós társadalomba, és néhány évtizeden belül várható, hogy a Föld lakóinak nagyobb része az akkorra már globálissá lett információs társadalomban él és dolgozik majd.
Noha a fogalom nagyjából egy időben született meg az új társadalmi minőséggel, igazán elterjedtté és elfogadottá csak az 1980-as évek elejétől vált, addig számos „előfogalom” igyekezett megragadni az éppen kialakuló új „paradigmát”. Ezt követően szinte azonnal meg kellett küzdeni az informaciótechnologiára leszűkitő értelmezéssel, hogy a kifejezés újra az eredeti, holisztikus,civilizációelméleti jelentésben legyen használatos. Mindezért az informaciós társadalomnak a kilencvenes
évek második felében kialakuló tudománya is sokat igyekszik tenni. Ebben szövetségese a társadalmi informatika, amely a mikro- és középszintű jelenségek elemzésével, az információ- és tudástechnológia társadalmi vonatkozásaival foglalkozik.
Az információs társadalom valódi lényegéhez nem rövid definíciókkal, hanem minden alrendszerre kiterjedő, átfogó elemzésekkel juthatunk közelebb, merhetővé téve, hogy mikor „vált át” egy ország a megelőző állapotából az informaciós társadalom-állapotba. Az információs társadalom irodalmának három vizsgálati rendszerszint
(a „nagy narrativa”, a „kis narrativa” es a „mini-narrativa”) ad keretet, és a legaktuálisabb kihívásai sarkalatos civilizációs kérdések formájában jelentkeznek.

A „nagy narratíva” – civilizációelméleti kontextus – makroszint
A történeti szociológia, a társadalomfilozófia és a kultúraelmélet ölelkezéséből számos ismert átfogó elmélet született,amelyek az informaciós forradalom előre haladtával egyre bátrabb kategóriákkal operalnak. Ezt a legátfogóbb,legtágabb tartományt érintő útkeresést nevezzük “civilizécioelmeleti”szintnek.
Az információs társadalom korai irodalmában a japán Tadao Umesao, a kanadai Marshall McLuhan es az amerikai Alvin Toffler tekinthetők olyan gondolkodóknak, akik minden kétséget kizárólag ilyen igennyel nyúlnak az információs társadalom kérdésköréhez, úgy, hogy ezt programszerűen meg is vallják. A kortársak közül a legismertebb és legmerészebb szellemi útkeresés kétségkívül a japán Shumpei Kumon információalapú
civilizációelmélete. A civilizációelmeleti megközelítés tárgya a teljes társadalomtörténet: az információs társadalom „felmutatása” ebben az erőtérben voltaképpen egy gondolati folyamat vége, eredménye, és nem tulajdonképpeni tárgya.
Amikor a köztudatba a „korszakváltás” tényét kellett bevinni, akkor a világtörténeti horizont és a több ezer vagy több száz éves ciklusú elemzési egységek adták a fogalmi készletet ahhoz, hogy érzékletesen és sokrétűen be lehessen mutatni a végbemenő folyamatok mélységét, dimenzióit, kiterjedését, jelentőségét és evolúciós
rajzolatát. Amióta nem kérdés, hogy ez a váltás valóban végbemegy-e, azóta a horizont és az időtengely szűkült,de a szerzők még mindíg a társadalmi szempontból legátfogóbb kérdéseket teszik fel: hogyan cserélődnek, ill. módosulnak a közösségek szerveződésének, koordinaciójának a technikái, hogyan változik az emberi
psziché, miként alakulnak át a gazdasági és politikai kontrollmechanizmusok, és milyen hatással van mindez a környezetre, illetve az ember és a természet viszonyára.

A „kis narratíva” – fejlődéselméleti kontextus – mezoszint
Kétség sem férhet hozzá, hogy Manuel Castells méltán elhíresült, de korántsem hibátlan trilógiája, Az informació kora a kis narratíva eddigi csúcs-teljesítménye. Az az igyekezet ér benne zenitjére, amellyel a gazdaságkutatók,
szociológusok és politikatudósok élvonala az 1960-as ávek eleje óta igyekszik megragadni a gazdasági-társadalmi átmenet legfontosabb szerkezeti elveit és transzformációs logikáját. Castells többek között azzal lép túl ezen a hagyományon, hogy kompakt és többrétegű gazdaságelméleti, politikaelméleti és kultúraelméleti alapvetést kínál. Egyszerre nyújtja az eddigi legteljesebb empirikus beágyazást (több kötetnyi adatsorral) és teremt egységes fogalmi keretet a „hálózatiság” principiumának következetes alkalmazásával az informaciós korszak új tarsadalmi jelenségvilágának tanulmányozásához. Castells után fakónak és hiányosnak érezzük az „egyoptikájú” megközelítéseket, bármilyen kíválóak is azok.
A civilizációelméleti rendszerszint „alatt” is bőven találunk tehát izgalmas kérdéseket, tucatnyi új, alapvető jelenség sorolható a kis narratíva irodalmába. Közös természetük, hogy magas absztrakciós szinten foglalkoznak az egyes társadalmi alrendszerek átalakulásának kérdéseivel („új gazdaság”, új társadalmi, kozossegi jelensegek,a digitális korszak nemzedékének megismerése, az új eszköz- és médiakörnyezet sajátosságai, az új világrend hatalmi és kommunikációs mintázata, a cybertudomány felemelkedése stb.). Mindezekhez kiemelt „problémakötegek” társulnak: az információs egyenlőtlenségek kérdésköre, amely leggyakrabban a digitális
szakadék elemzésének formájában jelenik meg, az informaciós írástudás összetett problémavilága, amely a pedagógiától a pszichológiáig számos fontos rész-kérdést érint, az állampolgár és a hatalom informaciós játszmáinak több tudományterületet mozgósító értelmezése, valamint a szellemi javak termelésének és fogyasztásának
jogi-jogfilozófiai problémái.
A kis narrativa emellett a már megszületett információs társadalmak dinamikájára, szerkezeti átalakulásaira is érzékeny. Az informaciós társadalom fejlődésének milyen szakaszai, modelljei, típusai vannak, és milyen törvényszerűségek jellemzik? Tanulmányozása milyen új ismeretek forrása? Hogyan lehetne a fejlődés egy-egy új,
átfogó „paradigmáját” megragadni? (Például olyan kifejezések bevezetésével, mint az univerzális eszköz- és tranzakciós környezetre utaló „környezeti intelligencia” (ambient intelligence), a valóság „virtualis” dimenziójának formagazdag elemzésével vagy az internet-jelenség legátfogóbb, komplex társadalomtudományi megragadásával).

A „mini-narratíva” – praxis és reflexió – mikroszint
A mini-narratívához tartozó szövegek túlnyomó részét azok a társadalomtudományi műhelyek és szerzők produkálják, akik a valóság egy-egy kisebb, nagyon gyakorlatias okoknál fogva figyelemre meltó szeletet, darabjat teszik nagyitó alá, jellemzően saját diszciplinájuk kihívásaira keresve választ, illetve korábbi diskurzusaik
folytatását megtalálva a digitális problémaközegben. Mivel az információs és kommunikációs technológiákra (IKT) epülő eszköz- és intézményi környezet (a mobiltelefontól és az internet-szolgáltatóktól a pályaudvari információs pultokon át a könyvtárakig és a levéltárakig) „alkalmazásként” szinte mindenhova behatol, minden egyes „találkozási pont” témává válik, amellyel kapcsolatban a tényfeltárás, az ismertetés és az összefüggésekbe helyezés vonalán egyaránt a gondolkodói és kutatói feladatok egész sora jelentkezik.
A mini-narrativa praktikus mivolta ott mutatkozik meg a legtisztábban, ahol a megismerés tetje a közvetlen beavatkozások megtervezése. A gazdasági élet szereplőinél ez termékfejlesztést, innovációt jelent, a közéletben informació-tudatos (az információs társadalom kérdéseire fókuszáló) politikai tervezést, mint új társadalom- és gazdaságirányítási praxist. Az információ-stratégiák (az információs társadalom építésére irányuló programok) háttértudományok sorát integrálták a maguk fegyvertárába, és ennek részeként értékelődik fel az információszabadság, és az információs önrendelkezés kérdésköre is.

A narratívák egymásba ágyazódása
Természetesen az egyes narratívák, ill. absztrakciós szintek nem válnak el egymástól teljesen. Különösen izgalmas felfejteni azt a szőttest, ahogyan a mikro-szint tapasztalatai segítenek átfogóbb elméletek megfogalmazásában,
vagy ahogy egy „nagy narratívás” kiindulópont alapvetően meghatározza azt a módot, ahogyan egy hétköznapi jelenség elemzéséhez nyúlunk. Az átjárás folyamatos és sok szakmai kihívást hordoz. Mindezt legjobb konkrét példákon szemléltetni, ezekből rögtön hármat is bemutatok.
A smiley-nyelv (a szöveges közlést színesitő ikonocskák) világának elemzése kedvelt, de különösebb szakmai próbatétel elé nem állító mini-narrativás téma, akárcsak a halózati zsargon nyelvtudományi vizsgálata. A nyelvi és írásbeli közlés, illetve a nyelv- és írás-elsajátítás megváltozásának a kérdései az elektronikus közegben – nos,
Informacios tarsadalom – mi az? Egy kifejezes jelentese, története és fogalomkörnyezete ez mar egy magasabb, mezo-szintű kutatási probléma. És civilizációelméleti szintre érkezünk meg akkor, ha az internet-korszak nyelvi diverzitásának kérdéskörét vagy a globalizálódó világban kialakuló lingua franca dilemmáit helyezzük a tárgylemezre.
Hasonlóképpen indulhatunk el „alulrol” a gazdaságban meghatározó szerepet jatszó pénz mérlegre tételekor. A hitelkártya-csalások technológiai, bőnügyi, bank-üzemtani és lélektani kérdései jellegzetesen a mininarrativához tartoznak. Az, hogy az elektronikus pénz megjelenése miképpen rendezi át a gazdaság pénz-és informació-áramlásának mintázatait, azonnal egy komplexitási fokkal magasabbra „emel”. És könnyűszerrel beleszaladunk a civilizációs problémakörbe is, ha olyan kérdéseket kezdünk feltenni, hogy vajon a történetileg kialakult pénzforma, mint a gazdaság szereplői között mérés-művelettel közvetítő informaciós médium megszűnik- e a közvetítés és a koordináció más, „haladottabb” formáinak köszönhetően, leszámolva egyúttal számos kártékony diszfunkcióval is. S vajon a termelő és a fogyasztó közötti információs értéklánc lerövidülése újrarendezi-e a gazdaság működését több ezer év óta szigorúan szabályozó törvényeket?
Végül vegyük a városi teret kiindulópontnak. Egy városi önkormányzat informatikai rendszere, egy frissen bevezetett elektronikus buszjegy vagy a térfigyelő kamerák kérdéskörei a mikro-szinten jelentkeznek, akárcsak az „intelligens város” kifejlesztését célzó politikai programok. A város működését meghatározó folyamatok
információs modelljei, a különböző hálózati struktúrák megtalálása és felhasználása, az „ipartalanítással” felszabaduló terek újrarendezésének, a poszt-indusztriális várostervezésnek a kérdései már erősen „kis narratívásak”. S végül beleszaladunk a nagy narratívába, ha az információs társadalom folyamatának urbanizaciós keretben törtenő leírására vállalkozunk, vagy a globális településhálózat továbbfejlődésének dinamikájára vagyunk kíváncsiak (ide tartozik például, a planetáris méretű „szuperváros”, Antropopolisz, vagy a vidék „újrafelfedezését” hozó decentralizáció).

Az információs társadalom sarkalatos kérdései
Az előzőekkel összefüggésben azokkal értünk egyet, akik az információs társadalom sarkalatos problémáit civilázióelméleti összefüggésben keresik. Mindez azt is jelenti, hogy valamennyi diskurzusképző civilizaciós kérdést pár exellence információs társadalmi kérdésnek tekintünk, hiszen ezek ma az információs társadalom
közegében aktualizálódnak. Az információs társadalom irodalmában mindezt jellemzően szóösszevonások tükrözik.
*A „globális információs társadalom” fogalma és kérdésköre a nemzetállamok feletti szerveződési rendszerszint valamennyi lényeges összetevőjére kíván reflektálni. Valójában nagyon sok, egymástól függetlenül elindult probléma, elsősorban az identitás, a nemzetközi kommunikació, a nemzetközi szervezetek, a
„világháló”, a nemzetállamok feletti szabályozás, a migrációs folyamatok, a multi-kulturalizmus és a globális tudásmenedzsment kérdései „érnek össze” ebben a diskurzusban.
*A „fenntartható informaciós társadalom” fogalmába és kérdéskörébe szalad bele a környezettel és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos valamennyi akut probléma, ahol a társadalmi innováció és a cselekvéstervezés a fenntarthatósággal kapcsolatos normatív kiindulópontok felől alakítja az információs társadalom jövőképét. (Esetenként előfordul, hogy ez a „zöld információs társadalom” követelése formájában
jelenik meg.)
*Az „információs társadalom biztonságának” ernyője alá is nagyon sok „problémaréteg” fér be, a technológiának való kiszolgáltatottság miatt „törékenyebbé” váló társadalom képétől az emberi össztudás megőrzésének és megőrizhetőségének kérdésein át az antropogén (emberi tevékenység által előidézett) civilizátorikus veszélyek világáig. Részben ezekre a problémákra valaszul született meg Ulrich Beck híres
terminusa, a „kockázattársadalom” is.
*Az „őr-orientált információs társadalom” kifejezés mögött az a felismerés áll, hogy az össz-emberi tevékenység dinamikája és iránya mind erőteljesebben mutat a Föld határain túlra. Az informaciós társadalom törtenete ráadásul többszörösen összefonódik az űrkutatással, hiszen kezdetei egybeesnek a műholdas információtovábbítással (ami az információs társadalom megszületésének fontos technológiai megoldását jelentette), a mai táv-manipulációs, adat-továbbítási és csillagászati csúcs-technika révén elért eredmények pedig jól kirajzolják az információs társadalom megismerő természetét és dinamikáját.
*Az „elektronikus orwelli világ vagy digitális Athén” diskurzusa arra kíváncsi, hogy az új információs eszközvilág milyen irányba tolja a Hatalom és az Állampolgar viszonyát. A megfigyelés és az ellenőrzés „szép új világa”, vagy a digitális agórák újfajta demokráciája felé mozdul-e el a világ?
*Az „intelligens város” fogalma az informaciós társadalomnak a települési szintre való „lefordítása” (ne feledjük: az urbanizációs folyamat az egyik „szülője” az információs társadalomnak).
*A „Corpus Digitale” diskurzus az össz-emberi tudás rögzíthetőségének, megőrizhetőségének és hozzáférhetőségének kérdésével foglalkozik.
*A „kreatív információs társadalom” kifejezéssel használói az új, friss tudást létrehozó képesség tömegesedésére utalnak. Az üzleti irodalomban mindezt termelékenységre fordítják le, de másoknál ez az indivíduum egyfajta forradalma (Richard Florida híres könyve alapján: egy „kreatív osztály” születése).
Informaciós társadalom – mi az? Egy kifejezés jelentése, története és 20 fogalomkörnyezete
*S végül az utóbbi években megjelent a „poszt-információs társadalom” fogalma, amely nagyon sok, a jövővel kapcsolatos lehetőséget, forgatókönyvet állított már elő a mostani intézményi és technológiai megoldásokat meghaladó lehetséges jövőkről (biotechnologiai forradalmat, a mesterséges intelligencia új generációját, az ember és a gép funkcionalis rendszerekben való összeolvadását vízionálva).