2011. május 27., péntek

Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása

Demetrovics Zsolt - Koronczai Beatrix: Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása
(In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében  szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó, 2010.) szakirodalmi tételről készített bejegyzés, kivonat

Kép forrása: nincskegyelem.blog.hu
Az internet és a rajtuk fellelhető alkalmazások, programok, játékok mára már átszövik az életünket, munkánkat, tanulásunkat. A hagyományos tájékozódási, információ kezelő és tároló funkciója mellett komoly kommunikációs szerepe is van (közösségi oldalak, chat, fórumok, e-mail, stb.)  Számos előnye mellett azonban bizonyos problémákkal és veszélyekkel is számolnunk kell használata közben. A külső veszélyek (illetéktelen behatolások, támadások, megfigyelések) mellett saját személyünkre, pszichénkre nézve is veszéllyel járhat, azaz az interneten található alkalmazások adott esetben rabul ejthetik a felhasználót szó szerint függést okozva. Erről olvasható részletesen Demetrovics Zsolt és Koronczai Beatrix összefoglaló írásában.

Az internetfüggőségről, először Kimberley Young 1998-as könyvében olvashattak a laikusok és a szakma, ami azonnal hatalmas érdeklődést és visszhangot keltett. Húsz tételből álló kérdőívével az internetfüggőség, mint jelenség megjelent a pszichológiában, pszichiátriában. Az internetfüggőséget, mint pontos betegségmeghatározást számos vita ötvözte, övezi. Bár jelenleg még önálló zavarként nem jelenik meg a pszichés betegségek besorolásánál, de már jelen van szakirodalomban és várható, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság hamarosan felveszi a mentális zavarokat osztályozó rendszerébe. A témának Amerikában már önálló szaklapja is van.

Az internetfüggőség jelenségének sem a létezésével sem a nevével kapcsolatban nincs teljes egyetértés az érintett szakmákon belül. A különböző felmerült elnevezések közül (patológiás, a túlzott - excesszív -, a maladaptív, a problémás vagy a kompulzív internethasználat) az internetfüggőség és a problémás internethasználat terjed el a köztudatban. A két elnevezés pontos elkülönítése és definíciója azonban kulcskérdés a használatban és a klinikai gyakorlatban.

Az internetfüggőség (internetaddikció) megnevezés egyértelműen betegségre utal, ami feltételezi, hogy jól behatárolható tünetegyüttesek jellemzik, amely más függőségtől illetve pszichés zavartól megkülönbözteti a jelenséget. Ugyanakkor maga a megközelítés a névvel ellentétben ezt nem állítja biztosra, csupán azt, hogy létezik az internethasználatnak egy problémás, az alkalmazkodást nehezítő (maladaptív) formája. Nem foglal állást arra vonatkozóan, hogy az internetfüggőségként azonosított tüneteket külön betegségnek kell-e tekinteni vagy csupán egyéb zavarokat kísérő/fedő tünetekről van-e szó pl. szorongás vagy depresszió.Nincs szakmai megegyezés egyenlőre, hogy milyen kritériumok alapján határozzák meg az internetfüggőséget.

Bár vannak, akik a jelenség kognitív és viselkedési jegyeit hangsúlyozzák, elterjedtebb azonban a kérdéskörben az internetfüggőséget addiktológiai (a különféle függőséggel foglalkozó tudomány) zavarokkal (drog, alkohol, stb. függőség), illetve impulzus-kontroll zavarokkal (amikor egy késztetésnek nem tud ellenállni a beteg pl.kleptománia, szerencsejáték-szenvedély, pirománia, stb.)  rokonító megközelítés. Ezeknek a vitáknak a kezelésben is jelentős szerepe van.

Young az internethasználatot egyértelműen addiktív zavarként írta le. Bemutatta, hogy a betegség tünetei szerint az internethasználók elvesztik kontrolljukat a használat felett, képtelenek csökkenteni ezen tevékenységüket, még akkor is, amikor az már problémát jelent az életükben.  A fejezet írói szerint bár Young addikcióról beszél, az általa megfogalmazottak inkább a kórós játékszenvedélyre alapozott a vizsgálati szempontrendszere. Egyszerűsítve a szempontjait Young nyolc kritériumot állított fel, amelyekből öt egyidejű teljesülése esetén beszél ő internetfüggőségről. Többen kritizálják ezt a  rendszert, de valójában egyik vizsgálat sem tudja pontosan definiálni a különbséget a problémás internethasználó és az internetfüggőség között.

Griffiths (1998) az internetfüggőséget technológiai addikcióként határozza meg és a viselkedési függőségek közé sorolja. A személy tolakodó sürgetést érzés, hogy az internetezzen, ami akkor örömet okoz számára, azonban később distresszt (kellemetlen és káros stressz, élettani funkciókban változást idéz elő), vagy a mindennapi funkcióinak károsodását eredményezi. Griffiths hat tünettel írja le az internethasználat zavarát:
  1. ha az internet uralja a személy mindennapjait, sóvárgást, vágyakozást érez utána, gondolatai mindegyre körülötte járnak (szaliencia - kiemelkedőség)
  2. a toleranciaszint emelkedés is egy jellegzetes tünet az addiktológiában, azaz ugyanahhoz az örömszinthez egyre több időt kell az internetezéssel tölteni
  3. elvonási tünetek pl. idegesség, szorongás, hangulatingadozás, ingerlékenység, stb.
  4. a konfliktusok megjelenése az internethasználat miatt pl. munkahely, család, illetve a személynek önmagával
  5. jellegzetes tünet a  hangulatmódosítás (feldobottság, vagy legalább a szorongás csökkenése) az internethasználat következtében
  6. hasonlóan fontos tünet a visszaesés, amikor az egyén hosszabb, rövidebb kihagyás után újra visszatér a megszokott cselekvéshez
Mivel az internet a 21. század fontos eszköze (munka, informálódás, tanulás, stb.) így ebben a problémakörben nem a teljes absztinencia az elérendő cél, hanem a normalizálódó használat.

Korábban voltak viták arról, hogy az interneten keresztül megvalósuló szenvedélyek az internetfüggőségek körébe sorolandóak-e (online szerencsejáték, kiberszexuális függés, kiberkapcsolati függés). Ma az az elfogadott nézet, hogy ilyen esetekben az internet csupán egy technológiai eszköz, és az eredeti addikciót kell kezelésbe venni (szerencsejáték-, szex-, kapcsolai függés, stb.).

Az internetfüggőség elterjedésére vonatkozóan eltérő adatok állnak rendelkezésre, hiszen nincs konszenzus a tünetekben, a mérőeszközben, stb, illetve kevés reprezentatív kutatást végeztek a témában. Vizsgálatok alapján a Távol-keleti eredmények magasabbak az amerikai vagy európai számokhoz képest, de az eredmények nem értelmezhetőek egyértelműen.

Korábban az internetfüggőség definícióját elsődlegesen az internethasználat időtartamához kötötték (heti 38 órát meghaladó használat volt problémás) Ez azonban félrevezető megközelítés volt. Vannak, akik intenzíven használják az internetet (például munkájukból kifolyólag), de nem függők. A kérdés a munkavégzésen kívüli idő lehet. Az internet elképesztően sok alkalmazást kínál, amelyek nagyon különböző igényeket elégíthetnek ki. A kutatások azt mutatták, hogy az internet legaddiktívabb területe a szociális aspektusú alkalmazások köre, azaz azok a lehetőségek, amelyek segítségével másokkal kapcsolatba lehet lépni. Ezeken belül is az interaktív megoldások okozzák a legnagyobb függőséget pl. chat, online játék.  Ezekben az esetekben az azonnaliság a kulcsszó, azaz függőséget jóval kevésbé hajlamos előidézni az időben késleltetett internetes folyamat, mint pl. az e-mail vagy a lottó-nyerőautomaták. A kapcsolatok kérdéskörében is mutatkozik eltérés. A kommunikáció történhet teljesen új kapcsolatok kiépítésével, olyanokkal, akikkel csak internetes kapcsolatban vannak, vagy olyanokkal akikkel a való világban is ismerik egymást és kapcsolatban állnak. Vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a problémás internethasználat elsősorban az új kapcsolatos létrehozásánál jelentkezik, míg a családdal, barátokkal folytatott online kommunikáció nem eredményez problémás internethasználatot. Ez a kérdéskör rámutat arra, hogy mennyire nehéz az előnyöket és kockázatokat szétválasztani, és mennyire vékonyak a határok. Az internetnek nagyon komoly szerepe lehet a társas kapcsolatok támogatásában, a depresszió, a magány enyhítésében, bármilyen kapcsolat létesítésében, ami a mai felgyorsult és elidegenedett társadalomban kardinális kérdés. (Nekem erről az jutott az eszembe, hogy bizonyos fogyatékkal, sérüléssel élő emberek kapcsolataiban milyen jótékony hatása lehet. Például lebénult, mozgásképtelen emberek nem szorulnak ki az információáramlásból, a kapcsolatok hálójából. Ugyanakkor értelmileg sérül, vagy mássággal élők esetében nyilvánvaló kockázatokkal is számolni kell.) Csepeli György 1997-ben foglmazta meg azt, hogy az online kommunikáció olyan szituáció, amely sem nem magány, sem nem társaság. Bár lehetőség a magány elűzésére, de magában hordozza az elszigetelődés, az izoláció veszélyét is.

A problémás internethasználat okainak feltárásához az internetnek, mint közvetítő médiumnak a jellemzőit is meg kell vizsgálni. Nagyon fontos jellemzője a online helyzeteknek a név és arctalanság. A beazonosíthatatlanság lazább, nyitottabb, közvetlenebb kommunikációt eredményez és gyorsabban érhetőek el az intimitás mélyebb szintjei. (Erről pedig az jutott eszembe, hogy kezdő fórumozóként különböző angolnyelvű oldalakon rendszeresen invitáltak privátbeszélgetésekre, ahol nagyon is intim dolgokról kívántak volna velem "mélyreható" beszélgetést folytatni vadidegen férfiak...) Az online szituációban az anonimitás csökkenti a társas interak kudarcától való félelmet és szorongást, hiszen bármikor kiléphetünk a kommunikációs helyzetből. Rejtve maradhat a családi állapot, a fogyatékosság, a nem, a kor, stb., azaz mindentől független szabad önkifejezés történhet. Ez együttjárhat azzal, hogy egy teljesen új (más, "tökéletesebb"), csak online létező személyiséget alakítson ki a felhasználó. Emelett az internethez nagyon könnyű hozzáférni, viszonylag olcsó, ha rendelkezésre állnak a szükséges eszközök és kvázi bárhol elérhető, sőt számos esetben el is várt (iskola, munkahely, akár otthoni munkavégzés, stb.)

(Bennem ez nyilván felveti az erkölcs (etika) kérdéseit, arról nem beszélve, hogy a névtelenség kedvez a különböző devianciáknak, szélsőséges gondolatoknak, lásd terrorizmusnak a terjedésében. A névtelenség mögé bújva a tájékozatlan, hiszékeny, érzelmileg kiéhezett felhasználókkal szemben különféle visszaélésre nyílik így mód. Egyre több kísérlet folyik arra, hogy az ilyen nem egyenes kommunikációs szituációk visszaszoruljanak. Hazai kezdeményezési formája a eEtikett, amely internetes illemszabályokat foglamaz meg, segítve ezzel akár a kezdő internetezők pozitív szokásainak kialakulást. Ugyanakkor véleményem szerint teljesmértékben nem lehet visszaszorítani a névtelenség előnyeit kihasználókat, nem is biztos, hogy kell, inkább a visszaélés lehetőségeit kell tudatosítani minél kisebb korban a felhasználókban.)

Több hazai és külföldi kutató véleménye szerint az internetfüggőség szoros kapcsolatban áll a depresszióval, azonban az ok-okozati kapcsolatot nagyon nehéz feltárni. Több, mint valószínű, hogy a két folyamat kölcsönösen hat egymásra egyik esetben kompenzációként (a depresszió tüneteit enyhíti az internet kínálta kapcsolati, ill. egyéb élmény lehetőségekkel), míg másik esetben tünetként (az internetfüggőségből fakadóan alakul ki a depresszió). Azok az internethasználók, akik magányosak, sokkal veszélyeztettebbek az internetfüggés kapcsán, mint azok, akik szociálisan aktív életet élnek. Szoros összefüggés mutatkozik az internethasználat és az önértékelés között is. (Egyáltalán nem értek hozzá, de laikusként nem tartom kizártnak, hogy a függésre hajlamos személyiségeknél az egyik alapvető probléma lehet az önértékelés zavara.) Néhány vizsgálat arra mutatott rá, hogy a nagyobb mértékű internethasználat a családi kommunikáció és a szociális kapcsolatok csökkenésével, megromlásával, illetve a depresszió és magányosság növekedésével kapcsolódott össze. Ez azt a paradox jelenséget eredményezi, hogy míg a felhasználók a hatékonyabb kommunikációra, ezáltal a társadalmi beágyazottságuk, jóllétük erősítésére használják fel az internetet, addig a megnövekvő internet használat ennek ellenkezőjét eredményezi, azaz a társaskapcsolatok (szociális bevonódottság) és a pszichológiai jóllét csökkenésével, leépülésével járt együtt. (Itt van ismét nagyon fontos szerepe annak, hogy egyáltalán van-e az egyénnek valós kapcsolati rendszere, mert a bármilyen oknál fogva magányos emberek kétségbeesettebben próbálhazják a online kapcsolataik építését, azokhoz jobban ragaszkodhatnak, mint azok, akik a valós életben is rendelkeznek kapcsolatokkal, társasággal, programokkal!) Egy 2008-as tanulmányban olyan eredmények láttak napvilágot az internetes kapcsolatok és a depresszió összefüggéseit vizsgálva, amely szerint azok, akik barátokkal, családdal történő kapcsolattartásra használták az internetet, a depresszió mértéke csökkent, míg akik teljesen új kapcsolatok kialakítására használták fel, azoknál jellemzően nőtt a depresszió mértéke.Azaz nem mindegy, hogy milyen minőségű kapcsolatápolásról van szó. Ugyanakkor az új kapcsolatok kialakításának vizsgálatakor is megoszlottak az eredmények. Akik nagyobb kezdeti szociális támogatást  élveztek, azok a felszínesebb internetes kapcsolatokkal a kapcsolataik minőségében csökkenést éltek át, így egyfajta elmagányosodás következett be, míg azok az introvertált személyek, akiknek a kezdeti szociális támogatottságuk eleve alacsony volt, nem állt be depressziószint növekedés.

Az internetfüggőségnek a kóros szerencsejátékkal hasonló meghatározása miatt logikusnak tűnik, hogy ahhoz hasonló kezelést igényel. Így az internetfüggőség kezelésében a játékszenvedélyéhez hasonlóan az antidepresszánsok és kapcsolódó szerek lehetnek a gyógyszeres kezelés eszközei. Pontos mérések és kutatások azonban még nem állnak a rendelkezésre, részben az internetfüggéssel diagnosztizált páciensek alacsony száma miatt. A páciensek általában nem is, vagy nem csak az internetfüggőség miatt kérnek kezelést, hanem inkább valamilyen társuló probléma miatt, mint szorongás, depresszió, alvászavar, stb.

A már korábban idézett Young elsősorban viselkedésterápiás stratégiákat ajánl. Ilyen lehet:
  1. ellentét gyakorlása: amikor az megszokott online használatot egy semleges cselekvéssel kell megtörni. Így például, ha rendszeresen egy adott időszakban (pl. hétvégén) internetezni szokott a páciens, akkor azt az időszakot, vagy egy részét pl. a szombat délelőttöt töltse házon kívül; 
  2. külsődleges fék, amely emlékeztetőként szolgál, pl. óracsörgés az online töltött idő jelzésére; 
  3. személyes leltár készítés , amely esetben más, korábbi elhanyagolt hobbikat, érdeklődési köröket elevenít fel a páciens, amelyek nem kapcsolódnak az internethez, de élményt nyújtanak számára.
Célként nem lehet kitűzni a végleges online tevékenység felfüggesztését (mint a drognál), hanem egy normalizált állapotot kell elérni (mint pl. az evészavaroknál, munka-, vagy szexfüggőségnél). Nem cél a teljes lemondást, hiszen az internet számos pozitív hatással bír, amelyek a mindennapok elhagyhatatlan részeként működnek ma már. Azonban ha a függőség bizonyos alkalmazásokra, így pl. az online játékra vonatkozik, akkor kell, hogy a cél a teljes elvonás legyen. A kezelés  céljának és menetének meghatározása így esettől és körülménytől függő.

A fentiek alapján a kérdéskörben azt tartom lényegesnek, hogy az internethasználók tudatosabbak legyenek a saját, a virtuális térben töltött idejüketés tevékenységüket illetően, illetve kellő körültekintéssel, önvizsgálattal éljenek a valós és virtuális kapcsolataik minőségét illetően.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése