Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek

Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek (In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében  szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó, 2010.) szakirodalmi tételről készített bejegyzés, kivonat

Kép forrása: greenzer.com

A könyv ezen fejezetének ráhangolása egy ausztrál törzsi elbeszélés arról, hogy hogyan támasztották meg az ősök az eget egy hatalmas kenguru bőrrel, így biztosítva, hogy az ne szakadhasson le. Szinte minden népnek van a térrel kapcsolatos (az eget és földet, a szárazföldet és a vizeket elválasztó, megtartó) regéje, mondája. Gondoljunk csak a magyar napos-holdas világfára, vagy Atlaszra, aki vállán tartja az egész világot. Az ember létszükséglete, hogy helyzetét a térben meghatározza. Ez a biztonságérzet alapja. Gondoljuk csak meg azt is, hogy a többféle teret összekötő eszközök mindig varázsos erejűek, csodákhoz vezetnek, hiszen a tér a felfedezendő titok ismeretlen mélységekkel, magasságokkal, távolságokkal.

Nem meglepő tehát, hogy a térbeli meghatározás – illetve annak minél pontosabb leképezése a modern ember hasonlóan erős késztetése. A világ, azaz az épített és természetes környezet,  amelyek körbevesznek minket fontosak számunkra, így ezeket a körülöttünk lévő dolgok térbeli elhelyezkedését a lehető legpontosabban akarjuk ismerni, azokról képet (modellt) akarunk alkotni. Ennek hiánya a biztonságérzésünket fenyegeti. Szabó György mérnök térinformatikus írása erről az ősi igényről ír, és arról, hogy mindez hogyan valósul meg modern eszközökkel, milyen előnyökkel és hátrányokkal, veszélyekkel jár(hat). Kicsit nehezen hangolódtam rá a témára, lehet, hogy ez amolyan pasis dolog? Mindenesetre az biztos, hogy a biztonságért és az élelemszerzés veszélyekkel terhelt része (a vadászat, amelyhez a térérzékelés nélkülözhetetlen) a férfiak hagyományos szerepe. Nyilván nem véletlen, hogy a férfiak térlátása sokkal jobb és állítólag a tájékozódási képességük is. (Ezt a Wekerletelepen szívesen megnézném, de ez most nem tartozik ide. :D) Számomra mindig meghökkentő jelenség, hogy a legtöbb férfi a kétdimenziós vázlatot minden nehézség nélkül el tudja képzelni a térben, míg nekem ilyenkor akadnak belül a kerekek. Szerencsére ma már fantasztikus eszközök állnak a rendelkezésre mind az adatgyűjtés és feldolgozás, mind a vizuális ábrázolást illetően, hiszen folyamatosan nagy mennyiségi és minőségi változás állt be az új eszközök megjelenésével (térképek, légballonos légifényképek, repülők, műholdak). Azonban, és ez már Szabó György gondolatmenete a szakmai alkalmazások szokásrendjét felborította az internet nyilvánosságával megjelenő civil felhasználók felbukkanása. Az adatok megszerzéséről az adatok felhasználása felé tolódik el a tudományos és műszaki fejlesztés súlypontja.

A technika fejlődésével a térképészet, az informatika és a geotudományok határán létrejött a térinformatika. Ez a nyilvánvaló hasznán túl számos kérdést vetett fel: megnövekedett adatomennyiség befogadása, értelmezése; összette elemzések hiánya; személyes adatok védelme;

A térbeli megismerés két ellentétes irányú folyamatban valósult meg. Az ábrázolás és mérés nehézségei miatt globális szintekről csak lassan terjedt ki a kontroll a lokális mikroterekre, míg az egyének által megismerhető té pont a lokálistól halad a globális felé.  A térképészeti és térinformatikai adatok stratégiai jellege miatt (gazdasági, katonai,) minden kultúrában megjelenik a térbeli adatok, információk nyilvánosságra hozatalának problémaja nemzetbiztonsági szempontból, illetve az a kérdés, hogy saját térbeli adataink fölött mennyire van jogunk magunknak rendelkezni. Vajon kié az egyén térbeli pozíciójának adata? Az egyéné, a szolgáltatóé, a megrendelőé?   

Korábban ez nem volt kérdés, hiszen a térképkészítés olyan nehézkes és költséges mutatvány volt, amire csak az állam volt képes. Azonban a mai technológiai lehetőségek üzleti terjedése (GPS, GSM, WIFI), amelyek globális ill. mobil helymeghatározást tesznek lehetővé a szolgáltató és a felhasználó számára egyaránt megnehezítik az adatfelhasználás és adatkezelés monopolizásálást.

Kép forrása otk.hu

A térképészet és a földmérés, mint a térről, azaz a világról alkotott kép (ismeretek, adatok vizuális ábrázolása) évezredes múltra tekint vissza. A térkép "stratégiai fegyver" volt, amihez igen kevesen fértek hozzá. Az egyediséget, a hozzáférhetőséget megtörte a nyomtatástechnika széleskörben elérhetővé téve atérképeket. A térkép a környezetet leíró vizuális kommunikációs eszköz. Kifejlődtek a különböző terepdomborzat ábrázolási szabályai, a térképek nyelve és a valós világ jelenségeinek, formájának, alakjának leíró, ábrázoló szabályai.

Nyilván más térbeli információra van szüksége a honvédelemnek, kereskedelemnek, a hajózásnak, stb. Az eseti felmérések helyett általános célú rendszeres felmérések indultak meg. Az így kialakult és máig használt általános és szaktérképek sajátos nyelvet, jelrendszert (térkép dialektust) alakított ki, ezzel is megnehezítve a megértést az általános felhasználó számára.

A földfelszínről történő megfigyelésekhez képest a magaslatokról történő adatgyűjtés nyomán erős volt az igény, hogy a levegőből lehessen megfigyelni a teret. 1783-ban valósult meg az első légi adatgyűjtés ballonnal. Hamarosan követte a képi információn alapuló adatgyűjtési eljárás a fényképmérés=fotogrammetria. Alapjait Johann Heinrich Lambert matematikus, fizikus és csillagász még a fényképezés feltalálása előtt publikálta. Amikor Louis-Jacues Mandé Daguerre feltalálta a fényképezőgép ősét (dagerrotípia) megteremtette hozzá az eszközt is. A fényképezés már megteremtette a feltételét és lehetőségét a tér egy adott nézőpontból szemlélhető látványának valós rögzítésére.

Párizsban 1858-ban Gaspard Felix Tournachon író, karikaturista az első távérzékelési kísérlet által fényképet készített egy légballonról, amellyel megalapozta a topográfiai térképezés új technológiáját. Innentől kezdve rohamléptekkel fejlődött a terület. 1957-ben az első mesterséges hold felbocsátásával az űrtávérzékelés fejlődése is megindult. Az első legegyszerűbb fényképektől a mai elektro-optikai képalkotó rendszerig technológiák sorát fejlesztették ki.

Az optikai képi információfeldolgozás korlátaival a 20. században már szembesültek a fejlesztők. A képalkotás technikája (radar), a térképészet és a távérzékelés által gyűjtött információk már analóg technikával nem voltak feldolgozhatóa, ezért a képi információkat digitalizálni kellett. A digitális tárolás alapeleme a pixel.

A bennünket körbevevő földrajzi tér illetve  ahozzá kapcsolódó természeti, infrastrukturális, gazdasági jelenségek meghatározták az ott élők lehetőségeit. Az emberi tevékenység nagyban függ a helytől. Az új IKT eszközökkel azonban az emberiség kitágíthatja a földrajzi helyhez kötött tevékenységeinek kereteit. Az átlag ember is , ezen eszközök segítségével a tér és idő kontrolljának élményét élheti át.

A bennünket körbevevő világ leképezése, modellezése a mai napig komoly kihívást jelent. szakemberek, művészek, társadalom tudósok számára egyaránt. „A térkép formájában létrehozott ikonikus vizuális modellt a „valóság kicsinyített másaként“ interpretálták“.  A térinformatika megjelenésével a statikus ábrázolást felváltotta a valós idejű megjelenítés. Az alapvető kérdés a "mi volt"?-ról  ill. a „mi van?“-ról a "mikor"?, "hol"?, "mi van"?-ra helyeződött. Komoly szerepet kapnak a háromdimenziós komplex modellek, de kérdés, hogy a nagy mennyiségű adatból mennyit tudnak hasznosítani. Az új helymeghatározási technikák (GPS, WIFI, GSM, stb.) lehetőséget biztosítanak az egyén útvonalának, tevékenységének regisztrálására, egyének közötti összefüggések vizsgálatára. Magyarországon légi fotózásra egy évben kb. átlag 20-30 nap alkalmas ami szoros légicenzori felügyelet mellett zajlik, így bizonyos objektumokról csak speciális esetben kaphatunk felvételeket. (Érdekesség: Magyarország Digitális Ortofotó Programja 2000-ben zajlott. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térinformatikai Főosztálya EU Harmonizációs ANP programja keretében három, egymással összefüggő nagy programot indított. Az ország teljes felületének légifényképezése valósult meg; a teljes analóg térképészeti állományt Egységes Országos Vetületi (EOV) rendszerbe transzformált módon raszterizálták. A domborzati fedvények vektorizálásával 5 m x 5 m rácssűrűségű, az országot lefedő Digitális Domborzat Modellt  (DDM) készítettek, majd ezeket összeillesztették. Az egyszerűen olvasható, mindenki számára sokféle információt nyújtó digitális ortofotó egységes térinformatikai alapot képez a különböző felhasználói területek számára.) A távérzékelési technikák lassan lefedik a hagyományos térképészeti pontossági igényeket is. Különbség van azonban a szenzorokkal előállítátott adatokhoz való jogi és üzleti hozzáférésben. A távérzékelési műholdak jellemzően erős nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek. A felhasználói jogokban is vannak különbségek. Napjainkban a mobil mérőeszközök a különböző helymeghatározási adatgyűjtési technológiák integrációjával jöttek létre, tehát a különböző eszközök (GPS, GSM, WIFI, kamera, lézerszkenner) integrációjával a környezet 3 dimenziós geometriai modellek, közel valós idejű, leképezését teszik lehetővé.

A korábbi hagyományos térképészeti, környezetleíró módszerek hosszú adatfrissítési ciklusait felváltotta a modern technológia, amely időben gyors frissítéseket (évi, havi, heti, napi) is képes biztosítani alacsony költségek mellett. Megjelennek a statikus hagyományos topológiai tartalom mellett a kis időtávon is gyors változásokat elszenvedő dinamikus tartalmak. pl. az időjárás, légszennyezettség, illetve a folyamatos frissítést igénylő mobil tartalmak pl. parkolók foglaltsága, forgalmi dugók, stb.

A valós világ modellezését megkísérlő virtuális világokat az alábbi csoportokba oszthatjuk:

1. A legegyszerűbb eszközök az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek. Alapvető feladatuk az adott térség iránt érdeklődő felhasználók reklámmal, turisztikai információkkal történő ellátása.
2. A kétdimenziós modellek az adott térséget madárperspektívából ábrázolják, alapvető feladatuk az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való csatlakozási felület biztosítása a térképen elhelyezett 2D hiperlinkek segítségével.
3. A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, szimuláció, térbeli elemzés kiszolgálása.
4. Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel lehetőséget biztosítanak interakciókra.
5. A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefon képernyőjén a virtuális tartalmat.

A felhasználó, tudván, hogy milyen elérhető technikai lehetőségek vannak, igényli a térbeli helyzetének valós idejű elérését (pl. autós, turista, stb.). A mobil pozíció meghatározást biztosító műszaki megoldások használatát befolyásolja az a tény, miszerint a helymeghatározást biztosító fizikai adatokat passzív fogadófunkciójú mobil eszköz fogadja (GSM, WIFI). Így amikor navigációs eszközt veszünk, akkor ténylegesen csak az eszközt birtokoljuk, az információ szolgáltató feletti uralmat nem (műholdak, és a földi irányító központ). Akik mobil navigációt vásárolnak, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy a rendszer kezelői akármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérését és pontosságát nemzetbiztonsági okokból. Tehát az eszközök blokkolhatók és manipulálhatóak. További problémát  jelenthet, hogy a GPS műholdjelei egyszerű eszközökkel zavarhatóak, vagy teljesen blokkolhatóak. Az első ilyen típusú bűncselekmények során a GPS műholdak frekvenciáit nem megzavarták, hanem manipulálták, így értékes rakományú kamionokat eltérítettek az útról, és ejtették csapdába őket.

Kép forrása: hwsw.h

A hálózatalapú helymeghatározási technológiák esetén a pontos helyzetmeghatározást nagyban befolyásolja az, hogy a szolgáltató bázisállomásai milyen sűrűn helyezkednek el. Ez több száz méter vagy több kilométer pontossági eltérést is mutathat. Nem beszélve arról, hogy a felhasználó nagyban függ a szolgáltatók csomópont variálásaitól, illetve az üzemeltetőktől. Bár egyszerű és olcsó eszközökkel az átlagember is szerezhet (részleges) kontrollt a tér felett, azonban az egyszerű, olcsó és biztonságos tértechnológiára, amely a felhasználó és a nemzetbiztonság érdekeit is kiszolgálná még úgy tűnik várni kell. A dinamikusan fejlődő térinformatikai alkalmazások piacán hatalmas fejlődés ment végbe a térbeli adatkészletek elérhetősége, aktualitása és pontossága tekintetében. A fejlődést azonban beárnyékolja az a tény, hogy a térbeli adatgyűjtés és az azzal való gazdálkodás kiterjedt a mikro-és személyes terekre is. Nem árt tudni, hogy az információs társadalom polgára folyamatosan követés alatt áll (kártyás fizetés, térfigyelő kamera, okostelefonok, GPS koordináták közlése), ami szerintem szolgálhat előnyünkre és hátrányunkra is, attól függően, hogy ki és milyen célra használja fel ezeket az adatokat. A téradatpiacon lévő cégek nem kívánt fotóikkal sérthetik az állampolgárok személyes terét. (Mindenki emlékszik nyilván a Google Mapshez tartozó streetview fotózás kapcsán kialakult személyiségi-jogi vitákra.) A nemzetbiztonsági kérédsek ezen a téren is kiugróak. Kormányzati kérésre a Google-n is módosításokkal jelennek meg egyes objektumok (elfedés, kitakarás, ami néha jobban, néha kevésbé jobban sikerül a grafikus lelkesedésétől függően, ahogyan azt Szabó György remekül illusztrálta a könyvben) tehát manipulálják a valóságot. A lényeges üzenete ezeknek az információknak az, hogy nem kell minden esetben hinni a Google vagy egyéb online szolgáltató által üzemeltett rendszernek, hiszen bármilyen hamis adatokat megjeleníthetnek. Az amerikai kormány által kért módosításokról (korlátozásokkal) a www.google.com/governmentreqeusts címen lehet tájékozódni.

A földrajzi azonosítóval ellátott (geo-tag) személyes adatok térbeli személyiségtérkép megalkotását teszik lehetővé. Szabó György példaként egy Japánban megjelent szolgáltatást említ, ahol a takarítókat megfigyelik az övükre csatolt okostelefon segítségével. Mérik a gyorsaságukat, a helyüket, tartózkodási időt és az egyes tevékenységekre fordított időt. Kiderül, hogy az adott személy valóban felkereste-e az adott helyszínt és ott nagy valószínűséggel mivel töltötte az idejét. A szerző szerint a nemzetbiztonsági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumának megteremtését teszi lehetővé. A terrorizmus elleni harc ürügyén a demokratikus országokban is gyakorlattá válik a személyes térrel kapcsolatos információs önrendelkezés korlátozása, és ismét csak kérdés, hogy kik és milyen (egyéb) célokkal használják fel ezeket az adatokat.

Az információtechnológiát körüllengő egyre nagyobb lelkesedés (kultusz) veszélyeire többen felhívták már a figyelmet. Minden jelenség adatainak regisztrálását és visszakeresését számítógépeink nagy hatékonysággal képesek megoldani, de ez csak tárolás és keresés, nem jár gondolkodással. A napi szinten hihetetlen mennyiségben generálódó digitális adattenger lassan feldolgozhatatlanná válik.

Végül a szerző egy Theodor Roszak idézettel figyelmeztet bennünket arra, hogy ha megpróbáljuk az információs technikát emberi célokra használni, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a számítógép nagyon is hajlamos a demokratikus értékek aláásására. Ez a veszély éppen abból a képességből ered, hogy az információkat begyűjti és ellenőrzi. Bennem megint csak a kérdés, hogy ki üzemelteti és mire használja. Vajon biztosítható-e, hogy ne lehessen visszaélni vele?

Végül feloldásként egy megmosolyogtató történet arról, hogy egy észt kamionos csak a navigációs rendszerére hagyatkozva, hogy ment el a susnyásba, és süllyedt meg napokra a lápos területen. Ha nem is ennyire durván, de mi is kötöttünk ki már igen vacak földúton a GPS jó voltából. Azaz jó, ha van, de legyünk résen! :)

Mennyiben aktuálisak vagy vitathatók Csepeli György, Prazsák Gergő és Szűcs Jenő gondolatai a kulturális régiókról és az információs társadalomról?

Mi határozza meg leginkább lehetőségeinket, a gazdasági körülmények, a szellemiség (kultúra), amelyet elsajátítunk, a régió, amelyben lakunk, vagy saját ambícióink, fejlődési és kapcsolatteremtő képességeink? A kérdés aktualitását több sajátos körülmény is indokolja, amelyek korszakunkat jellemzik. Ezek egyike a rendszerváltozás, ami már a nevében is korszakváltást feltételez, másika az információtechnikai forradalom, amelyet Z. Karvalics László az 1960 –as évektől eredeztet (1961-ben repült elsőként ember az űrbe, Jurij Gagarin, ekkor használták először az információs társadalom fogalmát, s ekkor hoztak létre először kapcsolatot számítógépek közt Németországban). Ezen változásokat előtérbe állító történelmi kontextus mellett létezik egy állandóságot vagy meghatározottságot sugalló felfogás is, a földrajzi-kulturális.

A földrajzi-kulturális determináltság elmélete

Közép-Kelet-Európa egy önálló régió, amelyet sajátos, a nyugat-európaitól és a kelet-európaitól is eltérő kulturális jegyek jellemeznek, ez Szűcs Jenő történészi munkásságának kulcstétele. A tragikus sorsú történész (1988-ban öngyilkos lett) felfogását vitték tovább Csepeli György és Prazsák Gergő, amikor Európa országainak az Internettel és a mobiltelefonnal kapcsolatos hozzáállását elemezték (Örök visszatérés? Társadalom az információs korban, 2010), s Szűcs Jenő elméletét vélték igazolódni. Az információs társadalom fejlettsége szerinti rangsorban azok az országok vannak az élen, amelyeket Szűcs Jenő a nyugati kulturális régióhoz sorolt (Svédország, Dánia, Hollandia, Egyesült Királyság, Ausztria, Svájc, Norvégia, Finnország, Németország, Belgium, Írország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália), ezután következnek a Közép-Kelet-Európához sorolt országok (Észtország, Szlovénia, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Lengyelország), s a Kelet-Európához tartozók maradtak le (Törökország, Románia, Bulgária, Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán). A statisztika szerint, ebből a kulturális meghatározottságot sugalló logikából csak egy ország lóg ki, az Európai Unióhoz Magyarországot megelőzően csatlakozó Görögország, amely látszólag erőn felül teljesít az információs társadalomra való készenlétét tekintve, mivel kelet-európai jellege ellenére Szlovénia mögött, Csehországot megelőző pozíciót foglal el (Forrás: The 2008 e-readiness rankings). Görögország viselkedésére manapság az tekinthető egy kézenfekvő magyarázatnak, hogy az általa elfoglalt pozíciót az Európai Unió anyagi segítségének és a könnyelműen fölvett hiteleinek köszönheti, s bármikor lejjebb csúszhat ezen a ranglistán, amint fizetésképtelenné válik.
Emellett egy másik listát is közölt a Csepeli-Prazsák szerzőpáros, amely a jövő szempontjából a rangsort tekintve változásokra utalhat. A kreatív foglalkozást űzők arányát tekintve ugyanis lényegesen vegyesebb a kép, mint az információs társadalomra való készséget illetően – nem igazolván Szűcs Jenő modelljét. A Közép-Kelet-Európához sorolt Észtország nemcsak Magyarországot előzi meg, hanem Dániát, Svájcot, Németországot, Ausztriát stb. is, s kb. kétszer akkora Észtországban a kreatív foglalkozást űzők aránya, mint a nyugathoz sorolt Olaszországban.

Richard Florida elmélete a gyakorlatban

A kreatív foglalkozást űzők arányának az ún. kreatívosztály-indexnek a mérése összefügg Richard Florida elméletével, aki, gyakorlatilag, az értelmiséget tekinti a kreatív osztály tagjainak, s azt állítja, hogy a tudás termelésére, közvetítésére és alkalmazására szakosodott réteg jelentősége a modern ipari társadalmakban a technológiai fejlődés következtében megnőtt. Florida a hagyományosan értelmiségieknek tekintett tanárok, orvosok és jogászok mellett ebbe a kategóriába sorolja az állami, az önkormányzati, az üzleti és a nonprofit szféra vezetőit is (hasonlóan Antonio Gramsci elméletéhez az 1930-as évekből). Florida nem állítja, hogy ezen értelmiséginek tekintett személyek mind kreatívak, hanem arról van szó, hogy a társadalom működésének hatékonysága, az innováció megvalósulása szempontjából ezek a rétegek számítanak igazán, tehát az ő kreativitásukon múlnak a dolgok. Azaz, bár azt is állíthatjuk, hogy elvileg mindenki lehetne kreatív, mindenki lehetne értelmiségi gondolkodású, de a gyakorlatban nem lehet mindenki értelmiségi pozícióban. (A problémát jól érzékelteti Izrael foglalkoztatási helyzete: a diplomás munkanélküliség gyakori felbukkanása mellett jellemző az is, hogy munkaerőt importálnak – a szakképzettséget nem igénylő munkakörök betöltésére. Azaz, nincs mindenki számára értelmiségi státusz – a gépesítésnek vannak korlátai, a fizikai státusz nem mindig alakítható át értelmiségi státusszá.)
Florida elméletének fő tétele az, hogy „a tehetségpotenciál és a technológia egymásra találása csak akkor eredményezi kreatív osztály kialakulását, ha a kritikus tömeget meghaladó létszámban, egymás fizikai közelségében élő kreatív személyek nyitott, befogadó, toleráns kulturális környezetet teremtenek maguknak, amelyben nincs helye semmiféle előítéletnek, dogmatizmusnak, törzsies módon felfogott identitásnak. Társadalmilag számottevő, történelem- és kultúraformáló kreativitás ott keletkezik, ahol a kreatív osztály térben és időben találkozó tagjainak száma eléri a kritikus tömeget. Abszolút számban ezt nehéz megadni. A lényeg az, hogy ennek az eredendően kisebbségben levő csoportnak az adott helyen és időben többségben kell lennie”. (Forrás: Csepeli-Prazsák, 2010) A történelemben az ókori Athén, a reneszánsz Firenze, az Erzsébet-kori London és a mai Seattle (Amerikai Egyesült Államok, Washington Állam) lakossági összetétele feleltek, felelnek meg a kritériumoknak.
Igen, de vajon mi történt a XX. század elejének Budapestjével, ahonnan több Nobel-díjas tudós és nemzetközi hírű filozófus, szociológus pályája indult, sőt, innen származik a számítógép feltalálója, Neumann János is? Amikor az egyetlen Magyarországon Nobel-díjat kapó magyar tudóst, Szentgyörgyi Albertet arról kérdezte az újságíró, hogy mit tanácsol a fiataloknak, mi volt élete tanulsága, a válasz az volt „Tudni kell idejében elhagyni az országot.” (Rajta kívül egy irodalmi Nobel-díjas van, akiről esetleg elmondható, hogy magyarként kapta a díjat – Kertész Imre. Azonban a díjnyertes kisregénye, a Sorstalanság megírása után ő is elköltözött innen, Németországba, s nem kizárt, hogy éppen az ottani kapcsolatainak köszönhető nemzetközi ismertsége és sikere.)

Richard Florida, Szentgyörgyi Albert és Szűcs Jenő gondolatainak szintézise

Ha elfogadjuk Florida elméletét, és továbbgondoljuk Szentgyörgyi Albert motivációinak hátterét, akkor megértjük Szűcs Jenő igazságát. Tudniillik, azért nem tudtak, tudnak felzárkózni Közép-Kelet-Európa országai Nyugat-Európához, mert amikor valamilyen szerencsés véletlennek (pl. bevándorlásnak) vagy akár az oktatás színvonala emelkedésének köszönhetően összegyűlne viszonylag sok kreatív emberük, azokat nem tudják együtt tartani. A XX. századi Magyarországról a század folyamán több kivándorlási hullámban vándoroltak ki (elsősorban Amerikába) a szegények is, az értelmiségiek is. Az utóbbiak közt sok esetben beszélhetünk elsősorban politikai vagy vallási jellegű motivációkról, illetve fenyegetettségről (kommunisták, zsidók, majd nyilasok, nemesi származásúak, 56-os forradalmárok stb.), amit a század végén egyre inkább a gazdasági okok váltanak fel, a jobb megélhetés lehetőségének keresése nyugaton. Ezzel a kivándorlási helyzet visszatért a kiindulópontjára, hiszen az ezredforduló után ugyanúgy a munkanélküliségtől való fenyegetettség lett a kivándorlás egyik oka, mint ahogyan száz évvel korábban volt, legfeljebb annyi a különbség, hogy egyes foglalkozási ágak (pl. egészségügy) esetében nem a munkanélküliség riasztó, hanem a bérszínvonal, s eközben a magyarországi bérek többszöröse érhető el Nyugat-Európában, amely országok intézményei ma már toborozzák a magyar orvostanhallgatókat, s pl. svéd nyelvtanfolyamot szerveznek számukra.

A közép-kelet-európaiság lényege nem változik? A slachta és a második jobbágyság visszatér?

Fél évszázada beszélhetünk információs társadalomról, amelynek hatása Magyarországra is kiterjedt, mégis előállhat az egy évszázaddal ezelőtti szituáció, akár a hárommillió koldus országa is, szó szerint. Vajon mi lehet az oka ennek? S pl. mi lehet az oka Észtország nyilvánvaló kiválásának ebből a kulturális zónából? Észtország miért közelíthet a finnekhez és a svédekhez, miközben mi, magyarok nem közelítünk az osztrákokhoz? Vajon tehetünk-e róla mi, magyarok, vagy mindig mások tehetnek róla – pl. a szovjetek, akik nem engedték Magyarországot kilépni a Varsói Szerződésből 1956-ban? Vajon garantálható-e, hogy Magyarország élni tudott volna az esélyével, és felzárkózott volna Ausztriához, kulturálisan is, gazdaságilag is? Nehéz eldönteni. Hiszen évszázadokon át adva volt az esély: 1526 és 1918 között, azaz, csaknem négy évszázadon át közös uralkodója volt Magyarországnak és az osztrák tartományoknak (kisebb megszakításokkal). Mégse lettünk hasonlóak az osztrákokhoz a munkakultúrát tekintve, nem kerültünk egy kulturális-földrajzi kategóriába – Szűcs Jenő szerint. S éppen az 1500-as évek eleje az, amikor felzárkózás helyett leszakadás történt, az ún. második jobbágyság bevezetése és megszilárdulása Magyarországon. Szűcs Jenő konkrétan 1490-től számítja ezt a korszakot, s ez összhangban van azzal a népi szólással is, hogy „Meghalt Mátyás király –oda az igazság.” Tény, hogy a jobbágyság kiszolgáltatottsága növekedett Mátyás halála után, s ez váltotta ki az 1514-es parasztfelkelést, aminek leverése után a törvények is tükrözték ezt a változást. Közép-Kelet-Európában (legalábbis, Magyarországon és Lengyelországban) a jobbágyságot – egy átmeneti lazulás után – újra erősen a földesuraikhoz csatolták (ez a röghöz kötés, az ún. örökös jobbágyság). Tehát nem ment végbe a szabad bérlővé válás folyamata, amely egyes nyugati német fejedelemségeket és Franciaországot jellemezte. Azaz, a függő helyzet fönnmaradt. Igen, s most nézzük a XX. századot: főként éppen azok a közép-kelet-európai országok kerültek a szovjet befolyási övezetbe, amelyeket Szűcs Jenő a köztes régióhoz sorolt, s eme státuszukat az országok fenn is tartják, ami viszonylag nagyobb szabadságfokot jelent az esetükben (Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia), mint a Kelet-Európához sorolt Szovjetunió esetében. Viszont érdekes módon van egy ország, amely kilóg Közép-Kelet-Európából – Észtország. Az az ország, amelyben állampolgári joggá tették az Internethez való hozzáférést. Ez az ország nem véletlenül vezeti az információs társadalomra való nyitottság tekintetében a kelet-közép-európai országok ranglistáját, s előzi meg a Nyugat-Európához tartozók nagy részét is – a kreatívosztály-index szerint. S gondolkozzunk csak el, találunk-e még valami egyediséget eme kis finnugor nyelvet beszélő ország adatai közt, amely megmagyarázná sikereit? Finnország közelsége, a finn kulturális hatás, amelyre részben a finn és az észt nyelvek hasonlósága miatt van lehetőség, s ez, feltehetően, valamiféle mi-tudatot is kialakíthatott az észtek és a finnek esetében. Gyanítható, hogy Észtország a világon élenjárónak tekintett finn oktatási rendszert képes adaptálni, míg Magyarország soha nem viszonyult ennyire készségesen az osztrák kulturális hatásokhoz. Lehet, hogy Magyarországot nemcsak földrajzi helyzete, hanem az évszádokkal korábbi török hódítás kulturális hatása is hátráltatja? A három részre szakadt ország erkölcse, amely képtelen volt megegyezni a nemzeti célokban? Ez nyilvánul meg a rendszerváltás utáni pártok közti torzsalkodásokban? Lengyelország esetében pedig a slachta, a megegyezni képtelen nemesi országgyűlés hatása – a mai többpártrendszer mintázata? A bankok egyoldalú szerződésmódosításai – a második jobbágyság modern megnyilvánulásai?

A tanulásra, szintézisteremtésre való képtelenség, a korlátoltság – nemzeti ünnep?

Vajon hogyan másképpen valósulhatna meg a hibás mentalitás évszázadokon átívelő fennmaradása, mint nevelés és hagyományőrzés által? Azzal, hogy a nemzeti identitás részévé válik az ostobaság. Gróf Széchenyi István döbbenten állapította meg 1848 forradalmi hevületében, hogy a bölcsességet sokan hazaárulásnak tekintik. Edmund Husserl három kultúratípust, fejlődési fokozatot különböztetett meg: állati lélek, mitikus-vallásos szemlélet, filozófiai szemlélet. Magyarország lakosságának, sőt, elitjének a többsége sem képes túllépni a mitikus-vallásos szemlélettől a filozófiai szemlélet, a nyitott gondolkodás felé. Ennek közvetlen és közvetett bizonyítékai is vannak. Közvetlennek tekinthető pl. Horn Gyula 1994-es nyilatkozata „Minek ennyi filozófus?”, vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökének, Pálinkás Józsefnek a nyilatkozatai az államérdek új prioritásairól: a társadalomtudományi kutatások állami finanszírozásának háttérbe szorításáról. Az információs társadalom és az élethosszig tartó tanulás lehetősége megteremtésének szükségessége pusztán szépen hangzó jelszavak, de egyáltalán nem a magyar politikai elit fő céljai. Sőt, korábban sem voltak azok, a XVIII. században sem, a XIX. században sem. Mi a bizonyíték erre? Pl. az, ahogyan a magyar nemesek szabotálták Mária Terézia oktatásügyi törvényét, a Ratio Educationist (1777), amely az elemi iskolák terjesztését volt hivatott szolgálni, de a magyar nemesek ezt nem tekintették közérdeknek. Vagy pl. 1861-től, amikor nőtt Magyarország oktatásügyi autonómiája, csökkent a beiskolázottak száma. 1990-től pedig – miután az ország újra visszanyerte nemzeti függetlenségét – a középiskolai filozófiaoktatás elsorvasztását tapasztalhattuk meg.
S ezek után vessünk egy pillantást a rendszerváltást követően hivatalossá tett magyar nemzeti ünnepekre is:
Augusztus 20. – az államalapítás ünnepe (valójában István szentté avatásának évfordulója),
Március 15. – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe,
Október 23. – az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe.

Mit ünneplünk, kiket ünneplünk, s milyen döntési alternatívák, értékrendek ellenében kötelezzük el magunkat eme nemzeti ünnepek által?

Augusztus 20. A kereszténység felvételét, a nyugati integrációt és azt az István királyt ünnepeljük, aki képtelen volt megegyezni rokonaival a trónutódlásról és/vagy a kereszténység felvételéről. Bár ma már nehéz pontosan feltárni az ezer évvel ezelőtti opciókat, a mai István-értelmezéshez hozzátartozik, hogy erőszakkal terjesztette a kereszténységet, megteremtvén ezzel az eurokonform magyar királyságot, a trónutódlással kapcsolatban pedig szembefordult az addigi hagyománnyal. A nemzeti ünnep, s általa az új államilag támogatott nemzeti identitás tehát a szervetlen – a nem konszenzusos – fejlődési folyamatot elfogadhatónak, sőt, mintának tekinti. Arra, hogy nemcsak erőszakkal lehet elfogadtatni egy új vallást, példaként körbe tekinthetünk: a csehek, horvátok, lengyelek és oroszok esetében is békés térítés történt.

Március 15. A Habsburgokkal és az István óta elfogadott nyugati kozmopolita (birodalmi) keresztény integrációval való szembefordulást, és azt a Kossuth Lajost és Petőfi Sándort ünnepeljük, akik kompromisszumképtelenségükről ismertek. Kossuth a Habsburgoktól teljes függetlenséget kívánt kapni, a nemzetiségieknek pedig (Horvátország kivételével) a magyar nemzetállamba való betagolódást ajánlotta a korábbi birodalom helyett. Petőfi költészete Kossuth törekvéseit szolgálta, amennyiben a békeszeretők (a gyávák) megvetésére és a könyörtelen harcra való felkészítésre irányult. A történelemoktatás nem szereti kihangsúlyozni azt a tényt, hogy 1848 augusztusában V. Ferdinánd magyar király és osztrák császár egy olyan kompromisszumot ajánlott, amilyet 19 évvel később Deák Ferenc vezetésével Magyarország képviselői elfogadtak, s 1918-ig érvényben maradt. Két minisztérium (a hadügy- és a pénzügyminisztérium) birodalmi irányításáról és Horvátország autonómiájáról van szó, amely a béke feltétele volt V. Ferdinánd 1848 augusztus 31-i ajánlatában, de a magyar kormányküldöttség szeptember 9-én erről nem tudott megegyezni a királlyal, azt elutasította, majd 10-én lemondott. A király ezután Jellasicsot, majd Lamberg Ferencet tekintette Magyarország legitim katonai vezetőjének. A nép szeptember 27-én meglincselte Lamberg Ferencet, amivel tovább élezte a király és Magyarország közti feszültséget, előkészítvén a 29-i pákozdi csatát (Jellasics ellen). A kor szellemét tükrözi, hogy miközben a pákozdi csata előtt a magyar sereg katonai vezetői Jellasicstól királyi felhatalmazást kértek, s csak annak hiánya miatt álltak ellen Jellasicsnak, két héttel korábban a Jellasics elől visszavonuló Teleki Ádámot, a dunántúli magyar hadsereg parancsnokát a képviselőház árulónak tekintette. Az új magyar identitás lényege az volt, hogy a bizonytalan közjogi helyzetben (szeptember 10-én lemondott a Batthyány-kormány, tehát újra a császárhű nádor lett a legitim vezető) a szélesebb döntési alternatívákat latolgató, a királlyal való szembefordulást, a felségsértést nem vállaló magyar tiszteket, gyakorlatilag, kiközösítették a nemzetből, vagy ki is végezték (lásd Zichy Ödön esetét). Kb. egy év múlva hasonló sors jutott a felségsértést vállalóknak (az aradi vértanúk). A korszellem lényege: „velem vagy ellenem” – s kompromisszum nincs.
1956-ban a jelszó: „Aki magyar, velünk tart!” Nézzük meg részletesen!

Október 23. Azt a forradalmat ünnepeljük, amely lassúnak találta az 1953 (Sztálin halála) óta tartó reformfolyamatot, s azt a Nagy Imrét tekintjük hősnek, aki képtelen volt megakadályozni a lincselést a Köztársaság téren, és kiléptette az országot a Varsói Szerződésből, amivel kiprovokálta a szovjet csapatok beavatkozását. (Ellenpélda: Lengyelország, ahol nem került sor szovjet beavatkozásra, s Gomulka – a lengyel Nagy Imre – a helyén maradhatott.) Emellett azokat a pesti srácokat is ünnepeljük, akik elhitték a Szabad Európa rádió ígéreteit a felkelőknek nyújtandó nyugati katonai segítségről, s közülük az erőszakosabbak meglincselték az ávósokat, illetve bárkit, akiről azt hitték, hogy ávós vagy éppen Moszkva-barát kommunista volt. Tagadhatatlan, hogy az 1956-os népfölkelésnek ugyanúgy megvoltak a jogos indokai, mint az 1848-asnak, tehát sérelmek érték a magyar állampolgárokat a hatalom részéről, azonban a felkeléssel nem sikerült javítani a helyzeten.
Szertefoszlott a békés – a hatalommal folytatott párbeszédre épülő – reformfolyamat esélye.
Azért, mert nem valósult meg szintézisteremtés a különböző csoportok között. Tény, hogy Nagy Imre moszkovita kommunistaként vált népszerűvé (már 1953-tól, amikor a szovjet Malenkov nyomására a miniszterelnökké nevezték ki), ugyanakkor, a felkelők radikalizálódása miatt ő is válaszút elé került: vagy elfogadja a felkelők maximalizmusát és elnézi bosszúvágyukat, vagy szembekerül velük a hazaárulóknak tekintett ávósok és kommunisták táborába. Nagy Imre képtelen volt szintézist teremteni eme alternatívák közt, s saját lelkiismeretével is csak úgy tudott megbékülni, hogy akkor sem legitimálta a Kádár-kormányt, amikor ezzel saját és barátai életét menthette volna meg.

A fölsorolt nemzeti ünnepek mindegyike olyan válaszutakhoz kapcsolható, amelyeknél nem sikerült megtalálni a békés átmenetet, a szintézist, a szerves fejlődést. Annyi különbséget azonban észrevehetünk, hogy míg augusztus 20-án a győzteseket, március 15-én és október 23-án a veszteseket ünnepeljük. Augusztus 20-án a nyugati integrációt, március 15-én a nyugati integráció elutasítását, október 23-án pedig a keleti integráció elutasítását. Azaz, a legközelebbi történelmi időpontokhoz integrációellenes identitástudat kapcsolható, ami pl. Orbán Viktor legutóbbi március 15-i beszédében is érződött. „Nem hagyjuk, hogy Bécs, Moszkva vagy Brüsszel diktáljon nekünk.”
Ez a felfogás azt is jelentheti, úgy is interpretálható, hogy nem kíváncsi a véleményükre, nem óhajt tanulni tőlük, önmagában is elég bölcs a magyar kormány.

Összegzés: Mit is mondott Florida a kreatív elitekről? Igaza volt-e Szűcs Jenőnek?

„Ha a kritikus tömeget meghaladó létszámban, egymás fizikai közelségében élő kreatív személyek nyitott, befogadó, toleráns kulturális környezetet teremtenek maguknak, amelyben nincs helye semmiféle előítéletnek, dogmatizmusnak, törzsies módon felfogott identitásnak.”

Vajon a mai magyarok miért azokat a történelmi eseményeiket ünneplik, amelyekben nem jött létre kreatív elit, sőt, létrejöttének az esélye a minimálisra csökkent? A magyarok azt ünneplik, amikor nem organikus fejlődés (István), vagy nem organikus (tehát, a hagyományokkal és a szövetségekkel való erőszakos vagy azt megengedő szakítással történő) fejlődésre való elbukott kísérlet (1848, 1956) történt. Ezek után van-e még kétség afelől, hogy miért volt igaza Szűcs Jenőnek, amikor Magyarországot a nyugat és a kelet közé sorolta egyfajta determinisztikusan elmaradt fejlődési modell követőjeként?

A szellemiség (kultúra), amelyet elsajátítunk, összekapcsolódik azzal a régióval, annak a régiónak (Magyarországnak, a Kárpát-medencének) a mitikus-dogmatikus, azaz, korlátolt, szintézisteremtésre alkalmatlan kultúrájával, amelyben lakunk. Az Internet terjedése, s Magyarország lakosságának az információs társadalomra való egyre nagyobb mértékű nyitottsága, természetesen, megváltoztathatná ezen földrajzi-kulturális hatások jelentőségét, azonban automatikusan ez aligha történik meg, hiszen a közvetített tartalmak minőségi megváltozására maga a technika nem garancia. Hiszen eddig hányan foglalkoztak pl. a magyar nemzeti ünnepeknek a mitikus-vallásos szemléletre utaló jellegével, s ha foglalkoztak volna is, hány magyar embert érdekelt volna a téma, s ha érdekelte volna, hány értette volna meg, s értett volna a fenti érvekel egyet?

Virtuális világ és valós tér

Virtuális világ és valós tér
(Szabó György: Virtuális világ és valós tér. Utópiák, realitás, veszélyek In: Talyigás szerk. Az internet kockázatok és mellékhatások tekintetében)

Forrás: http://www.beefreeclub.freeblog.hu/

A tárgyak, jelenségek, amelyek körbevesznek minket fontosak számunkra, ám az emberiségnek a régi vágya, hogy ezeket a körülöttünk lévő tárgyakat a virtuális világban is valósághűen tudjuk ábrázolni.
Talyigás könyvében külön fejezet foglalkozik a térinformatika elméletével, fejlődésével és kockázataival. Úgy gondolom erről érdemes pár szót ejteni, hiszen minden kultúrában megjelenik a térbeli adatok nyilvánosságra hozatala, mint nemzetbiztonsági kérdés, vagy saját térbeli adataink önrendelkezésének joga. „Kinek a tulajdonát képezheti az én térbeli pozícióm?”
Miért is fontos a térbeliség?
Szabó György a témát a térbeliség felfogásának változásain keresztül közelítette meg. Az utóbbi ezer év filozófiája szerint a „humán faktor” nem változott, a technológiában azonban óriási változások következtek be.
Egy ausztráliai törzs hagyománya szerint: „az égbolt egy sátor, széleit kifeszítették, felemelték. Azóta egyenesen járhatnak, nem kell félniük attól, hogy rájuk esik.” Ugyanez az antikvitásban úgy jelenik meg, hogy Atlasz vállára veszi az égboltot – ami az analógiája annak, hogy a világ megismerésének terhét veszi vállaira.

Ma ugyanazzal az igénnyel lépünk fel: úrrá lenni a téren! Ehhez megpróbálják valamilyen szereplőre áttestálni ezt a feladatot. Jelenkori világunkban legyen ez mondjuk az állam – veti fel elmélkedése során az előadó, majd ekképp folytatja: ha ez nem elég, csatasorba áll az üzlet, piac, profit... Mindeközben tartja-e még valaki az eget? Egyáltalán: mindez az istenekre tartozik? Nem biztos: Szabó György ellenvetésként említi a web2.0-át.

Az internet rohamos elterjedése és a helymeghatározás technológiájának egyszerűsödése következtében a térbeli adatok alkalmazása a mennyiségi és minőségi elvárásokat megemelte. További változást eredményezett a civil felhasználók megjelenése a stratégiai eszközként kezelt helymeghatározás és térképészet világában. Ez a jelenség teljesen felborította az eddigi szigorú szakmai szokásrendet. Ez azt jelenti, hogy kialakult a digitális térbeli adatkészlet, amelynek hatására az adatnyerésről az adatok hasznosítása lett a középpontban a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés terén. A vizsgált térbeli jelenségek a papír alapú dokumentumok helyett a dinamikus modell vált jelentőssé a statikus mellett. Végeredményként a térképészet és az informatika területén kialakult a térinformatika.

Kezdetben mindenki örült az új „felfedezésnek”, de a felhasználók szembesültek a negatív oldalával is. Először is nem tudták a hatalms adathegyeket befogadi és értelmezni. Továbbá rájöttek, hogy mindennek ára van, az információnak is, így, ha gyorsan szeretnének megtudni valamit, akkor idejükkel, személyes adataikkal és kiszolgáltatottságukkal kell fizetniük. Ezen felül a térképészeti és térinformatikai világ napi használatát a felmerülő jelentős igény ellenére tovább nehezíti az a tény, hogy a térbeli modelleket a nemzetbiztonsági szempontok miatt megmásítják, illetve előfordulhat a szándékos megtévesztés is, amelyet az üzleti érdekek motiválhatnak. Éppen ezért szinte minden kultúrában megjelent a dilemma, hogy a térbeli adatokat nemzetbiztonsági érdekekből korlátozzák az egyén saját térbeli adatainkkal való önrendelkezés korlátozása között. A helymeghatározás (GPS, Wifi) lehetőséget ad a térbeli adatok tömeges és olcsó tárolására és begyűjtésére. A cél, a korlátlan adatkereskedelem. Hosszú ideig az állam gyakorolta a térbeli adatkezelés monopóliumát, ma azonban a szolgáltató és a felhasználó számára is tömeges és olcsó információhoz jutás biztosított.

Egy kis technikatörténet

A térkép kevés kiválasztott által "stratégiai fegyver" volt. Az egyediséget, a hozzáférhetőséget már a nyomtatástechnika is megtörte. A térkép egy vizuális kommunikációs eszköz lett. Kifejlődött a terepdomborzat ábrázolási szabályai, a térképek nyelve és a valós világ jelenségének szabályai)

Eltérő térbeli információs igények alakultak ki a honvédelem, kereskedelem részéről. Az eseti felmérések igen drágának bizonyultak, de elindították az adott térség általános célú rendszeres felmérését. Az így kialakult rendszer, térkép rendszer a térképi nyelv számos dialektusát alakította ki, ezzel is megnehezítve a megértést az általános felhasználó számára.

1783-ban megvalósult a ballonnal történő adatgyűjtés is.

Megtörtént az adatgyűjtési eljárás is, amely képi információn alapult. (fényképmérés=fotogrammetria). Alapjait Lambert még a fényképezés feltalálása előtt nyilvánosságra hozta. Amikor Louis-Jacues Mandé Daguerre feltalálta a fényképezőgépet, megteremtette hozzá az eszközt is. Tehát a fényképezés már megteremtette a feltételét és lehetőségét egy tér egy adott nézőpontból szemlélhető látványának rögzítésére.

1858-ban Gaspard Felix Tournachon az első távérzékelési kísérlet által fényképet készített egy ballonról, mellyel megalapozta a topográfiai térképezés új technológiáját.

1957-ben az űrtávérzékelés fejlődése is el lett indítva az első mesterséges hold felbocsátása által. Az első legegyszerűbb fényképtől a mostani képalkotó rendszerig technológiák tömegét fejlesztették ki.

Az optikai kép korlátozásával szembesültek a 20. században, melynek következményeképpen a képalkotás technikája (radar), a térképészet és a távérzékelés által gyűjtött információk már analóg technikával nem volt feldolgozható. A képi információkat digitalizálni kellett. Ennek az az oka, hogy a képalkotás technikájában a nagy mennyiségű információ miatt az analóg feldolgozások nem feleltek meg a kor kihívásainak. A digitális tárolás alapeleme a pixel.

A téri tájékozódás , az ember és a tér

A tér feletti uralom érzete biztonságot ad az egyénnek. A térbeli biztonság elvesztése bizonytalanságot, szorongást eredményez. Fontos ezért az emberek térbeli viszonyának minél pontosabb megismerése. Az emberi tevékenység erősen helyfüggő volt, ám a virtuális világ lehetővé teszi a távolság kiküszöbölését. Az emberek lehetőséget kapnak az idő korlátainak legyűrésére, a tér és idő feletti kontroll megszerzésére. Az infokommunikációs technológia által létrehozott virtuális világ logikája átlépi a merev, földrajzi helyhez kötöttség határait. Azonban az egyszerű, megbízható, olcsó és biztonságos tértechnológia még kidolgozásra vár.

A tér jelenségeinek regisztrálása és problémái

1. A térkép formájában létrehozott ikonikus vizuális modellt a valóság kicsinyített másaként értelmezték, a térinformatika világában a statikus megjelenést felváltotta a valós idejű megjelenés. Az alapvető kérdés a "mi volt"?-ról a "mikor"?, "hol"?, "mi van"?-ra helyeződött.
2. Nagy szerepet kapnak a háromdimenziós komplex modellek. Ma a térinformatika felhasználóinak temérdek bittek és koordináták állnak rendelkezésre, mint amennyit értelmesen hasznosítani tudnak.
3. Az új helymeghatározási technikák lehetőséget biztosítanak az egyén útvonalának, tevékenységének regisztrálására, egyének közötti összefüggések vizsgálatára.
4. Légi fényképezésre hazánkban egy évben kb. 20-30 nap alkalmas (ez megnehezíti az adatrögzítést) és légicenzori felügyelet mellett folyik. A távérzékelési technikák lefedik a hagyományos térképészeti pontossági igényeket.
5. Különbség van a szenzorokkal előállítátott adatokhoz való jogi és üzleti hozzáférésben van. A távérzékelési műholdak jellemzően erős nemzetbiztonsági kontroll alatt működnek.

6. A felhasználói jogokban is előfordulnak különbségek. A felhasználó a fotogrammetriai módszernél a saját igényei alapján előállított adatoknak a tulajdonjogát is megvásárolhatja, ezzel ellentétben a távérzekelési anyagoknál a gyűjtött adatok egy részének adott feladatban történő felhasználási jogát értékesítik a szolgáltató szervezetek.
7. Napjainkban a mobil mérőeszközök a különböző helymeghatározási adatgyűjtési technológiák integrációjával jöttek létre, tehát a különböző eszközök (GPS, GSM, WIFI, kamera, lézerszkenner) integrációjával a környezet 3 dimenziós geometriai modellek, közel a valós idejű, leképezését teszik lehetővé, valamint frissíthetőek. A mobil mérőrendszerek gyorsaságát és pontosságát beárnyékolja az így előállított adatkészleteknek a költsége. Emellett az adatok zajokra és elektronikus zavarásra érzékenyek a direkt mérési technológia miatt.

Valós és virtuális terek – statikus, dinamikus, mobil modellek

A korábbi hagyományos térképészeti, leíró hosszú adatfrissítési ciklusait felváltotta a technológia, mely gyors aktualizálásokat is képes biztosítani. Ezzel egyidejűleg a helyzeti adatok előállítási költsége csökkent. Ez lehetővé teszi, hogy a környezeti viszonyokat leképező hagyományos térbeli adatbázisaink, napi, heti, havi, vagy akár évi aktualizálását, az időbeni változások nagy gyakorisággal történő követését. Megjelennek a statikus hagyományos topológiai tartalom mellett a kis időtávon is gyors változásokat elszenvedő dinamikus tartalom. A dinamikusan változó adattartalmak, mint pl. az időjárás, légszennyezettség, parkolók foglaltsága.

A valós világ modellezését megkísérlő virtuális világokat az alábbi csoportokba oszthatjuk:

• A legegyszerűbb eszköz belépni a virtuális világba az interneten közvetlenül elérhető tájékoztató portálok, turisztikai kalauzok, menü- és egydimenziós linkjegyzékek. Alapvető feladatuk az adott térség iránt érdeklődő felhasználók reklámmal, turisztikai információkkal történő ellátása.
• A kétdimenziós modellek az adott térséget madárperspektívából ábrázolják, alapvető feladat az adott térségben lévő érdekes pontok, helyek felé való csatlakozási felület biztosítása a térképen elhelyezett 2D hiperlinkek segítségével.
• A háromdimenziós modellek az adott térség objektumainak, jelenségeinek 3D geometriai modell formájában történő megjelenítést biztosítják. Fő célja a tervezés, szimuláció, térbeli elemzés kiszolgálása.
• Az intelligens modellek a felhasználók számára nem csak az egyszerű információelérés vagy látvány élményét nyújtják, hanem a környezeti viszonyok, szolgáltatások és kapcsolatok kezelésére alkalmas felületekkel lehetőséget biztosítanak interakciókra.
• A kiterjesztett valóságelvű modellek a valós térben mozgó mobil felhasználók számára vetítik rá az okostelefon képernyőjén a virtuális tartalmat. (pl. eladó lakások rávetítése az utcaképre)

Léteznek globális terek (mint a Föld, országok), regionális, lokális, közvetlen lokális, végül a mikroterek. Tehát az irány a globális felől halad a lokális irányába. Ezzel szemben az emberek rálátása, információval való ellátottsága az eddig ismert szűkebb, lokális élettérből egyre szélesebbre nyílik a globális tér felé.

Hol vagyok én és hol van, amit/akit keresek?

A felhasználó igényli a térbeli helyzetének valós idejű elérését. A mobil pozíció meghatározást biztosító műszaki megoldások alkalmazását befolyásolja az a tény, miszerint a helymeghatározást biztosító fizikai adatokat passzív fogadófunkciójú mobil eszköz fogadja (GSM, WIFI). Pl. Egy navigáció beszerzésekor csak az eszközt birtokoljuk, a földi irányító feletti uralmat nem. Akik mobil navigációt vásárolnak, sajnos figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy nem szerezték meg a felügyeleti jogot a műholdak és a földi irányító felett, ezért a rendszer kezelői akármikor korlátozhatják a szolgáltatások elérését és pontosságát nemzetbiztonsági okokból. Tehát az eszközök blokkolhatók és manipulálhatóak. Tovább mélyíti a problémát, hogy a GPS műholdjelei egyszerű eszközökkel zavarhatóak, ezáltal bekövetkeztek az első bűncselekmények, amelyek során a GPS műholdak frekvenciáit ne zavarták, hanem manipulálták. Értékes rakományú kamionokat eltérítettek az útról, így csapdába ejtve őket. Az egyszerű, olcsó és biztonságos tértechnológia még nem érkezett meg.

Napjaink tendenciái, veszélyei

A dinamikusan fejlődő térinformatikai alkalmazások fejlődése rohamos a térbeli adatkészletek elérhetősége, aktualitása és pontossága tekintetében. A fejlődést beárnyékolja az a tény, hogy a térbeli adatgyűjtés és az azzal való gazdálkodás kiterjedt a mikro-és személyes terekre is. Nem árt tudni, hogy az információs társadalom polgára folyamatosan követés alatt áll. (kártyás fizetés, térfigyelő kamera, okostelefonok, GPS koordináták közlése által.

A téradatpiacon lévő cégek nem kívánt fotóikkal sérthetik az állampolgárok személyes terét.

Továbbá kormányzati kérésre a Google-n is módosításokkal jelennek meg egyes objektumok, tehát manipulálják a valóságot. Az a lényeges, hogy nem kell minden esetben hinni a Google vagy a Microsoft által üzemeltett rendszernek, hiszen bármilyen hamis adatokat másolhatnak az álcázandó objektumok felé. A módosításokról (korlátozásokkal) a www.google.com/governmentreqeusts címen lehet tájékozódni.

A földrajzi azonosítóval ellátott (goe-tag) személyes adatok térbeli személyiségtérkép konstruálását teszik lehetővé. Pl. Japánban van egy meglepő szolgáltatás, ahol a takarítókat megfigyelik az övére csatolt okostelefonnal. Mérik a gyorsaságukat, a helyüket, tartózkodási időt és az egyes tevékenységekre fordított időt. Ilyenkor felvetődik bennem a kérdés, hogy Magyarországon vajon hogyan fogadnánk ezt a kezdeményezést? Valószínűnek tartom, hogy tömeg felháborodását okozná.

A nemzetbiztonsági érdekekre való megalapozatlan hivatkozás a térbeli adatokhoz való adathozzáférés monopóliumának megteremtését teszi lehetővé. A terrorizmus elleni harc ürügyén a demokratikus országokban is gyakorlattá válik a személyes térrel kapcsolatos információs önrendelkezés korlátozása.

Az információtechnológiát körüllengő kultusz veszélyeire többen felhívták a figyelmet. Minden létező jelenség adatainak regisztrálását és visszakeresését számítógépeink valóban nagy hatékonysággal képesek megoldani, de ezt tudásként vagy gondolkodásként magyarázni talán túlzás. A napi gyakorlatban elképesztő mennyiségben generálódó digitális adattenger maga alá temeti az embert.

Ha megpróbáljuk az információs technikát megmenteni és emberi célokra használni, egy ponton szembe kell néznünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy a számítógép nagyon is hajlamos a demokratikus értékek aláásására. Ez a veszély éppen abból a képességből ered, hogy az információkat begyűjti és ellenőrzi.

Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása

Demetrovics Zsolt - Koronczai Beatrix: Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása
(In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében  szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó, 2010.) szakirodalmi tételről készített bejegyzés, kivonat

Kép forrása: nincskegyelem.blog.hu

Az internet és a rajtuk fellelhető alkalmazások, programok, játékok mára már átszövik az életünket, munkánkat, tanulásunkat. A hagyományos tájékozódási, információ kezelő és tároló funkciója mellett komoly kommunikációs szerepe is van (közösségi oldalak, chat, fórumok, e-mail, stb.)  Számos előnye mellett azonban bizonyos problémákkal és veszélyekkel is számolnunk kell használata közben. A külső veszélyek (illetéktelen behatolások, támadások, megfigyelések) mellett saját személyünkre, pszichénkre nézve is veszéllyel járhat, azaz az interneten található alkalmazások adott esetben rabul ejthetik a felhasználót szó szerint függést okozva. Erről olvasható részletesen Demetrovics Zsolt és Koronczai Beatrix összefoglaló írásában.

Az internetfüggőségről, először Kimberley Young 1998-as könyvében olvashattak a laikusok és a szakma, ami azonnal hatalmas érdeklődést és visszhangot keltett. Húsz tételből álló kérdőívével az internetfüggőség, mint jelenség megjelent a pszichológiában, pszichiátriában. Az internetfüggőséget, mint pontos betegségmeghatározást számos vita ötvözte, övezi. Bár jelenleg még önálló zavarként nem jelenik meg a pszichés betegségek besorolásánál, de már jelen van szakirodalomban és várható, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság hamarosan felveszi a mentális zavarokat osztályozó rendszerébe. A témának Amerikában már önálló szaklapja is van.

Az internetfüggőség jelenségének sem a létezésével sem a nevével kapcsolatban nincs teljes egyetértés az érintett szakmákon belül. A különböző felmerült elnevezések közül (patológiás, a túlzott - excesszív -, a maladaptív, a problémás vagy a kompulzív internethasználat) az internetfüggőség és a problémás internethasználat terjed el a köztudatban. A két elnevezés pontos elkülönítése és definíciója azonban kulcskérdés a használatban és a klinikai gyakorlatban.

Az internetfüggőség (internetaddikció) megnevezés egyértelműen betegségre utal, ami feltételezi, hogy jól behatárolható tünetegyüttesek jellemzik, amely más függőségtől illetve pszichés zavartól megkülönbözteti a jelenséget. Ugyanakkor maga a megközelítés a névvel ellentétben ezt nem állítja biztosra, csupán azt, hogy létezik az internethasználatnak egy problémás, az alkalmazkodást nehezítő (maladaptív) formája. Nem foglal állást arra vonatkozóan, hogy az internetfüggőségként azonosított tüneteket külön betegségnek kell-e tekinteni vagy csupán egyéb zavarokat kísérő/fedő tünetekről van-e szó pl. szorongás vagy depresszió.Nincs szakmai megegyezés egyenlőre, hogy milyen kritériumok alapján határozzák meg az internetfüggőséget.

Bár vannak, akik a jelenség kognitív és viselkedési jegyeit hangsúlyozzák, elterjedtebb azonban a kérdéskörben az internetfüggőséget addiktológiai (a különféle függőséggel foglalkozó tudomány) zavarokkal (drog, alkohol, stb. függőség), illetve impulzus-kontroll zavarokkal (amikor egy késztetésnek nem tud ellenállni a beteg pl.kleptománia, szerencsejáték-szenvedély, pirománia, stb.)  rokonító megközelítés. Ezeknek a vitáknak a kezelésben is jelentős szerepe van.

Young az internethasználatot egyértelműen addiktív zavarként írta le. Bemutatta, hogy a betegség tünetei szerint az internethasználók elvesztik kontrolljukat a használat felett, képtelenek csökkenteni ezen tevékenységüket, még akkor is, amikor az már problémát jelent az életükben.  A fejezet írói szerint bár Young addikcióról beszél, az általa megfogalmazottak inkább a kórós játékszenvedélyre alapozott a vizsgálati szempontrendszere. Egyszerűsítve a szempontjait Young nyolc kritériumot állított fel, amelyekből öt egyidejű teljesülése esetén beszél ő internetfüggőségről. Többen kritizálják ezt a  rendszert, de valójában egyik vizsgálat sem tudja pontosan definiálni a különbséget a problémás internethasználó és az internetfüggőség között.

Griffiths (1998) az internetfüggőséget technológiai addikcióként határozza meg és a viselkedési függőségek közé sorolja. A személy tolakodó sürgetést érzés, hogy az internetezzen, ami akkor örömet okoz számára, azonban később distresszt (kellemetlen és káros stressz, élettani funkciókban változást idéz elő), vagy a mindennapi funkcióinak károsodását eredményezi. Griffiths hat tünettel írja le az internethasználat zavarát:

1. ha az internet uralja a személy mindennapjait, sóvárgást, vágyakozást érez utána, gondolatai mindegyre körülötte járnak (szaliencia - kiemelkedőség)
2. a toleranciaszint emelkedés is egy jellegzetes tünet az addiktológiában, azaz ugyanahhoz az örömszinthez egyre több időt kell az internetezéssel tölteni
3. elvonási tünetek pl. idegesség, szorongás, hangulatingadozás, ingerlékenység, stb.
4. a konfliktusok megjelenése az internethasználat miatt pl. munkahely, család, illetve a személynek önmagával
5. jellegzetes tünet a  hangulatmódosítás (feldobottság, vagy legalább a szorongás csökkenése) az internethasználat következtében
6. hasonlóan fontos tünet a visszaesés, amikor az egyén hosszabb, rövidebb kihagyás után újra visszatér a megszokott cselekvéshez

Mivel az internet a 21. század fontos eszköze (munka, informálódás, tanulás, stb.) így ebben a problémakörben nem a teljes absztinencia az elérendő cél, hanem a normalizálódó használat.

Korábban voltak viták arról, hogy az interneten keresztül megvalósuló szenvedélyek az internetfüggőségek körébe sorolandóak-e (online szerencsejáték, kiberszexuális függés, kiberkapcsolati függés). Ma az az elfogadott nézet, hogy ilyen esetekben az internet csupán egy technológiai eszköz, és az eredeti addikciót kell kezelésbe venni (szerencsejáték-, szex-, kapcsolai függés, stb.).

Az internetfüggőség elterjedésére vonatkozóan eltérő adatok állnak rendelkezésre, hiszen nincs konszenzus a tünetekben, a mérőeszközben, stb, illetve kevés reprezentatív kutatást végeztek a témában. Vizsgálatok alapján a Távol-keleti eredmények magasabbak az amerikai vagy európai számokhoz képest, de az eredmények nem értelmezhetőek egyértelműen.

Korábban az internetfüggőség definícióját elsődlegesen az internethasználat időtartamához kötötték (heti 38 órát meghaladó használat volt problémás) Ez azonban félrevezető megközelítés volt. Vannak, akik intenzíven használják az internetet (például munkájukból kifolyólag), de nem függők. A kérdés a munkavégzésen kívüli idő lehet. Az internet elképesztően sok alkalmazást kínál, amelyek nagyon különböző igényeket elégíthetnek ki. A kutatások azt mutatták, hogy az internet legaddiktívabb területe a szociális aspektusú alkalmazások köre, azaz azok a lehetőségek, amelyek segítségével másokkal kapcsolatba lehet lépni. Ezeken belül is az interaktív megoldások okozzák a legnagyobb függőséget pl. chat, online játék.  Ezekben az esetekben az azonnaliság a kulcsszó, azaz függőséget jóval kevésbé hajlamos előidézni az időben késleltetett internetes folyamat, mint pl. az e-mail vagy a lottó-nyerőautomaták. A kapcsolatok kérdéskörében is mutatkozik eltérés. A kommunikáció történhet teljesen új kapcsolatok kiépítésével, olyanokkal, akikkel csak internetes kapcsolatban vannak, vagy olyanokkal akikkel a való világban is ismerik egymást és kapcsolatban állnak. Vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a problémás internethasználat elsősorban az új kapcsolatos létrehozásánál jelentkezik, míg a családdal, barátokkal folytatott online kommunikáció nem eredményez problémás internethasználatot. Ez a kérdéskör rámutat arra, hogy mennyire nehéz az előnyöket és kockázatokat szétválasztani, és mennyire vékonyak a határok. Az internetnek nagyon komoly szerepe lehet a társas kapcsolatok támogatásában, a depresszió, a magány enyhítésében, bármilyen kapcsolat létesítésében, ami a mai felgyorsult és elidegenedett társadalomban kardinális kérdés. (Nekem erről az jutott az eszembe, hogy bizonyos fogyatékkal, sérüléssel élő emberek kapcsolataiban milyen jótékony hatása lehet. Például lebénult, mozgásképtelen emberek nem szorulnak ki az információáramlásból, a kapcsolatok hálójából. Ugyanakkor értelmileg sérül, vagy mássággal élők esetében nyilvánvaló kockázatokkal is számolni kell.) Csepeli György 1997-ben foglmazta meg azt, hogy az online kommunikáció olyan szituáció, amely sem nem magány, sem nem társaság. Bár lehetőség a magány elűzésére, de magában hordozza az elszigetelődés, az izoláció veszélyét is.

A problémás internethasználat okainak feltárásához az internetnek, mint közvetítő médiumnak a jellemzőit is meg kell vizsgálni. Nagyon fontos jellemzője a online helyzeteknek a név és arctalanság. A beazonosíthatatlanság lazább, nyitottabb, közvetlenebb kommunikációt eredményez és gyorsabban érhetőek el az intimitás mélyebb szintjei. (Erről pedig az jutott eszembe, hogy kezdő fórumozóként különböző angolnyelvű oldalakon rendszeresen invitáltak privátbeszélgetésekre, ahol nagyon is intim dolgokról kívántak volna velem "mélyreható" beszélgetést folytatni vadidegen férfiak...) Az online szituációban az anonimitás csökkenti a társas interak kudarcától való félelmet és szorongást, hiszen bármikor kiléphetünk a kommunikációs helyzetből. Rejtve maradhat a családi állapot, a fogyatékosság, a nem, a kor, stb., azaz mindentől független szabad önkifejezés történhet. Ez együttjárhat azzal, hogy egy teljesen új (más, "tökéletesebb"), csak online létező személyiséget alakítson ki a felhasználó. Emelett az internethez nagyon könnyű hozzáférni, viszonylag olcsó, ha rendelkezésre állnak a szükséges eszközök és kvázi bárhol elérhető, sőt számos esetben el is várt (iskola, munkahely, akár otthoni munkavégzés, stb.)

(Bennem ez nyilván felveti az erkölcs (etika) kérdéseit, arról nem beszélve, hogy a névtelenség kedvez a különböző devianciáknak, szélsőséges gondolatoknak, lásd terrorizmusnak a terjedésében. A névtelenség mögé bújva a tájékozatlan, hiszékeny, érzelmileg kiéhezett felhasználókkal szemben különféle visszaélésre nyílik így mód. Egyre több kísérlet folyik arra, hogy az ilyen nem egyenes kommunikációs szituációk visszaszoruljanak. Hazai kezdeményezési formája a eEtikett, amely internetes illemszabályokat foglamaz meg, segítve ezzel akár a kezdő internetezők pozitív szokásainak kialakulást. Ugyanakkor véleményem szerint teljesmértékben nem lehet visszaszorítani a névtelenség előnyeit kihasználókat, nem is biztos, hogy kell, inkább a visszaélés lehetőségeit kell tudatosítani minél kisebb korban a felhasználókban.)

Több hazai és külföldi kutató véleménye szerint az internetfüggőség szoros kapcsolatban áll a depresszióval, azonban az ok-okozati kapcsolatot nagyon nehéz feltárni. Több, mint valószínű, hogy a két folyamat kölcsönösen hat egymásra egyik esetben kompenzációként (a depresszió tüneteit enyhíti az internet kínálta kapcsolati, ill. egyéb élmény lehetőségekkel), míg másik esetben tünetként (az internetfüggőségből fakadóan alakul ki a depresszió). Azok az internethasználók, akik magányosak, sokkal veszélyeztettebbek az internetfüggés kapcsán, mint azok, akik szociálisan aktív életet élnek. Szoros összefüggés mutatkozik az internethasználat és az önértékelés között is. (Egyáltalán nem értek hozzá, de laikusként nem tartom kizártnak, hogy a függésre hajlamos személyiségeknél az egyik alapvető probléma lehet az önértékelés zavara.) Néhány vizsgálat arra mutatott rá, hogy a nagyobb mértékű internethasználat a családi kommunikáció és a szociális kapcsolatok csökkenésével, megromlásával, illetve a depresszió és magányosság növekedésével kapcsolódott össze. Ez azt a paradox jelenséget eredményezi, hogy míg a felhasználók a hatékonyabb kommunikációra, ezáltal a társadalmi beágyazottságuk, jóllétük erősítésére használják fel az internetet, addig a megnövekvő internet használat ennek ellenkezőjét eredményezi, azaz a társaskapcsolatok (szociális bevonódottság) és a pszichológiai jóllét csökkenésével, leépülésével járt együtt. (Itt van ismét nagyon fontos szerepe annak, hogy egyáltalán van-e az egyénnek valós kapcsolati rendszere, mert a bármilyen oknál fogva magányos emberek kétségbeesettebben próbálhazják a online kapcsolataik építését, azokhoz jobban ragaszkodhatnak, mint azok, akik a valós életben is rendelkeznek kapcsolatokkal, társasággal, programokkal!) Egy 2008-as tanulmányban olyan eredmények láttak napvilágot az internetes kapcsolatok és a depresszió összefüggéseit vizsgálva, amely szerint azok, akik barátokkal, családdal történő kapcsolattartásra használták az internetet, a depresszió mértéke csökkent, míg akik teljesen új kapcsolatok kialakítására használták fel, azoknál jellemzően nőtt a depresszió mértéke.Azaz nem mindegy, hogy milyen minőségű kapcsolatápolásról van szó. Ugyanakkor az új kapcsolatok kialakításának vizsgálatakor is megoszlottak az eredmények. Akik nagyobb kezdeti szociális támogatást  élveztek, azok a felszínesebb internetes kapcsolatokkal a kapcsolataik minőségében csökkenést éltek át, így egyfajta elmagányosodás következett be, míg azok az introvertált személyek, akiknek a kezdeti szociális támogatottságuk eleve alacsony volt, nem állt be depressziószint növekedés.

Az internetfüggőségnek a kóros szerencsejátékkal hasonló meghatározása miatt logikusnak tűnik, hogy ahhoz hasonló kezelést igényel. Így az internetfüggőség kezelésében a játékszenvedélyéhez hasonlóan az antidepresszánsok és kapcsolódó szerek lehetnek a gyógyszeres kezelés eszközei. Pontos mérések és kutatások azonban még nem állnak a rendelkezésre, részben az internetfüggéssel diagnosztizált páciensek alacsony száma miatt. A páciensek általában nem is, vagy nem csak az internetfüggőség miatt kérnek kezelést, hanem inkább valamilyen társuló probléma miatt, mint szorongás, depresszió, alvászavar, stb.

A már korábban idézett Young elsősorban viselkedésterápiás stratégiákat ajánl. Ilyen lehet:

1. ellentét gyakorlása: amikor az megszokott online használatot egy semleges cselekvéssel kell megtörni. Így például, ha rendszeresen egy adott időszakban (pl. hétvégén) internetezni szokott a páciens, akkor azt az időszakot, vagy egy részét pl. a szombat délelőttöt töltse házon kívül; 
2. külsődleges fék, amely emlékeztetőként szolgál, pl. óracsörgés az online töltött idő jelzésére; 
3. személyes leltár készítés , amely esetben más, korábbi elhanyagolt hobbikat, érdeklődési köröket elevenít fel a páciens, amelyek nem kapcsolódnak az internethez, de élményt nyújtanak számára.

Célként nem lehet kitűzni a végleges online tevékenység felfüggesztését (mint a drognál), hanem egy normalizált állapotot kell elérni (mint pl. az evészavaroknál, munka-, vagy szexfüggőségnél). Nem cél a teljes lemondást, hiszen az internet számos pozitív hatással bír, amelyek a mindennapok elhagyhatatlan részeként működnek ma már. Azonban ha a függőség bizonyos alkalmazásokra, így pl. az online játékra vonatkozik, akkor kell, hogy a cél a teljes elvonás legyen. A kezelés  céljának és menetének meghatározása így esettől és körülménytől függő.

A fentiek alapján a kérdéskörben azt tartom lényegesnek, hogy az internethasználók tudatosabbak legyenek a saját, a virtuális térben töltött idejüketés tevékenységüket illetően, illetve kellő körültekintéssel, önvizsgálattal éljenek a valós és virtuális kapcsolataik minőségét illetően.

Az internetfüggőség néhány pszichológia vonatkozása

Az internetfüggőség néhány pszichológia vonatkozása
(Forrás: Demetrovics Zsolt–Koronczai Beatrix: Az internetfüggőség néhány pszichológiai vonatkozása In: Talyigás szerk. Az internet kockázatok és mellékhatások tekintetében)

Forrás: http://www.rendezvenymagazin.hu/

Elmondható, hogy az emberek többsége nap, mint nap használja az internetet. Lehetőség van banki ügyleteket lebonyolítani, repülőjegyeket, szállást foglalni, ételt rendelni, barátokat szerezni, zenét hallgatni, filmeket letölteni, levelet írni, állást keresni, chatelni a barátokkal, vagy akár saját blogot készíteni. Elgondolkodtató, hogy vajon mikortól lehet valakire azt mondani, hogy internet függő. Vajon mi az a határ, amelytől azt mondhatjuk, hogy az internetezés szenvedély. Mi az az idő, ami meghatározhatja ezt a feltételezést? Ez a szenvedély vajon káros szenvedélynek minősül? Vagy mindenki számára másként értetendő ez a kérdés? Talyigás Judit által szerkesztett könyvben többet olvashatunk az internetfüggőség pszichológiai vonatkozásairól.

Az internetfüggőség jelensége

Az internetfüggőség túlzott internet használatot jelent, mely megakadályozza a napi életvitelt. Fontos tudni, hogy az internetet legelőször nem a társadalom számára fejlesztették, hanem a hadiiparban tevékenykedő egyetemek, kutatók, védelmi központok munkájának a megsegítése volt a célja. Mára annyira elterjedt, hogy az emberiség számára is rendelkezésre állnak az internet szolgáltatásai, az életünk minden szakaszában jelen van az internet. Ennek következtében napjainkban egyre többen menekülnek a virtuális világ nyújtotta lehetőségek tárhelyébe a szegénység, a válság és a reménytelenség elől. Véleményem szerint ez már az első foka az internetfüggőség kialakulásának, ám több stádiuma is létezik:
1. Elveszti az időérzékét internetezés közben és elhanyagolja alapvető igényeit. (Akár enni is elfelejt)
2. Az internetező lelkesen várja, hogy hazaérjen internetezni. Akár a munkáját is elhanyagolja ez miatt.
3. Rossz közérzet alakulhat ki az internet távolsága miatt, esetleg agresszívvá és feszültté is válhat az illető.
4. Depressziósság válhat, ha sokáig nem jut internet közelbe.
5. Hajlamos magát túlköltekezni is, minden dolgot megvesz, ami az internetezéshez szükséges lehet. (webkamera, mikrofon, programok)
6. Végeredményképpen a család, a barátok is eltávolodhatnak az illetőtől. Amikor felismeri, megpróbál elszakadni a világhálótól, ám a mindennapi használat miatt (akár a munkahelyi használat miatt is) gyakran előfordul a visszaesés.

Ezek a pszichológiai tünetek, úgy gondolom a fizikai tünetekről is említést szükséges tenni. Mivel egész nap gép előtt ül az illető, a mozgáshiány miatt akár megbetegedései is lehetnek. Beszélhetünk elhízásról, kóros soványságról, a szem romlásáról, vagy a vérkeringés lelassulásáról is. Hallottam már alvászavarokról is, illetve pánikroham is kialakulhat az „elvonási tünetektől.”

Az internetfüggőséggel kapcsolatban Kimberley Young 1998-ban húsztételes kérdőívet jelenített meg. A függőséget, mint betegséget vita ötvözte, de már megjelenik a szakirodalomban is. Leginkább a problémás internethasználatot említenek a köztudatban, de nincs teljes egyetértés a betegségekkel kapcsolatban, tehát nem mondható ki konkrétan, hogy a szorongás, a feszültség betegségként kezelendő-e. Az addiktológia (függőséggel foglalkozó tudomány) a túlzott alkoholfogyasztáshoz és a játékszenvedélyhez hasonlítja az internetfüggőséget. Kimberley Young is addiktív zavarként írta le az internethasználatot, vagyis a használók képtelenek csökkenteni a tevékenységet és elvesztik a kontrolljukat a használat felett. Sok olyan kutató akadt, aki kritizálja ezt az álláspontot, de senki sem tudja megnevezni, hogy mi az a határ, ahol el lehet különíteni a problémás internethasználatot a függőségtől.

Griffiths (1998) az internetfüggőséget technológia addikcióként közelíti meg és a viselkedési addikciók közé sorolja, mely szerint a használó sürgetést érez, hogy internetezzen, ami örömet szerez számára, de a sürgetés kellemetlen stresszt idéz elő. Sellye János stresszkutató szerint: „mindegy, hogy kellemes vagy kellemetlen helyzettel állunk szemben, szükségünk van a stressz hatására, hisz e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.” Ez az állítás igaz is lehet egyes megközelítésekből, de úgy gondolom, hogy az egészséges stressz nem az internet szempontjából fontos. Számomra a kihívások eléréséhez szükséges stressz az egészséges és nem az internet elvonása.

Sokat beszélünk az internetfüggőségről, ám magától értetődő, hogy egységes jelenségről van szól Például ma azt mondják és az az elfogadott, hogy az online szerencsejátékos elsődlegesen szerencsejátékos és ehhez az internet csak egy közvetítő eszköz.

Az internetfüggőség elterjedése

Ahogy a fentiekben is olvashattuk, nehéz meghatározni, hogy mely eseteket vesszük függőségnek az internetezést, így eltérő adatok állnak rendelkezésünkre. Ennek a fő oka az, hogy még nem jutottak közös nevezőre, közös konszenzusra a függőség tüneteiben, vagy a mérőeszközökben. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a Távol-keleti eredmények magasabbak az amerikai vagy az európai eredményekhez képest. Ez persze függ az életkortól, a lakosság összetételétől, fejlettségétől is.

Az internetfüggőség hátterében rejlő problémák

A kutatások azt mutatják, hogy aki 38 óránál többet internetezik, függőnek mondható. Ez félrevezető megközelítés, hiszen vannak, akik állandóan használják az internetet pl. munkájuk során, és nem mondhatók függőknek. A leginkább függőséget okozó terület a szociális igényeket kielégítő aspektus, például a barátokkal, vagy a családokkal való kapcsolattartás. (chat, játékok) A vizsgálatok szerint a problémás terület a másokkal való kapcsolatba lépés, ezen belül is az interaktív megoldások (például a chat, online játékok), illetve az új kapcsolatok létrehozása. Az interaktív megoldásoknál a lényeg az azonnaliságon van.

Az internetezés célja lehet a kapcsolatteremtés is, valakinek ez biztosítja az egyetlen kapcsolatteremtési lehetőséget. Mindamellett, hogy az új kapcsolatok létrejöttével csökkenteni tudjuk az izoláltságot, az elszigetelődést, kockázatokkal is jár. Ezt az eszmét legjobban Csepeli György fogalmazta meg, mely szerint az online kommunikáció olyan hely, ami sem nem magány, sem nem társaság, egyszerre lehetőség a magány elűzésére, de magában hordozza az izoláció veszélyét is. Ezt úgy értelmezem, hogy online környezetben lehet, hogy sok barátot tudok szerezni, de a való életben elvesztem azokat az embereket, akik kézzelfoghatók és elérhetőek.

Az internet kommunikációs jellegzetessége

Ahhoz, hogy a problémás internethasználat okait fel tudják térképezni, az internetet, mint médium jellemzőit is ajánlott megvizsgálni. Nagyon fontos jellemzőnek számít az anonimitás, hiszen ilyenkor lazábbak, nyitottabbak, szókimondóbbak és közvetlenebbek vagyunk, ezáltal hamarabb kerülünk intimitásba, gyorsabban elérjük a mély intimitás szintjét, amellyel csökkenteni tudjuk a társas interakciótól való szorongást. Fontos, hogy szabályozható a kommunikáció ritmusa és időtartama is. Azért lényeges, mert bármikor kiléphetünk, bármikor megszakíthatjuk az online kommunikációt. Nem fog kiderülni, hogy ki vagyok, hogy néz ki, hol lakom, milyen a családi állapotom, a nemem, a korom, vagy akár a testi fogyatékosságom. Sokan így élik ki az önkifejezés módját, vagy csak így fejlesztik ki az online személyiségüket. Emellett a könnyű hozzáférhetőséget is biztosítja.

Internetfüggőség, személyiség és pszichológiai tünetek

Azok, akik hajlamosabbak a szociálisan inaktív életstílusra, nagyobb eséllyel válnak problémás internethasználókká is. Továbbá szoros a kapcsolat az internethasználat és az önértékelés között. A vizsgálatok arra mutattak, hogy a nagy mértékű internet használat a családi és szociális kapcsolatok csökkenésével járnak, amely még jobban elmélyíti a depressziót és a magányosság érzését. Az emberek a valódi kapcsolatukat helyettesítik az internetes, szegényes és nem feltétlenül valódi viszonyaikkal. Viszont azok, akik a családdal való kapcsolattartásra használják az internetet, csökken a depressziós érzetük.

Kezelés

Végeredményképpen elmondható, hogy az internet valóban segíti az életünket, a gyorsabb ügyintézést, csak ésszel és megfontoltan kell használni. Ha bekövetkezett a baj, akkor próbáljunk segítséget kérni a problémát mielőbb kiküszöbölni. A függőséget lehet antidepresszáns gyógyszerekkel kezelni, de leginkább nem a függőség miatt szedik, hanem a szorongás és a depresszió miatt. Young egy viselkedésterápiás kezelést ajánl. Például szombat délelőtt töltse házon kívül a napot az illető, vagy keressen magának egy hobbit. Célként meg kell határozni egy normalizált állapotot és nem a teljes lemondást. Azért nem, mert pozitív hatása van az internetezésnek, van benne lehetőség, amely a mindennapok elhagyhatatlan részekén tekinthető.

Ki mondható internetfüggőnek?

Az, akire az alábbi 8 tényezőből legalább 5 igaz
1. internettel való intenzív foglalkozás, pl. korábbi online aktivitásra gondolas,
2. ugyanakkora örömhöz megnövekedett idejű online jelenlét,
3. ismételt erőfeszítés az internethasználat csökkentésére,
4. idegesség, depresszió, labilitás a használat korlátozásánál,
5. előre eltervezettnél hosszabb időtöltés internethasználat miatt,
6. munkavégzés vagy kapcsolati károsodás,
7. hazudozás másoknak az interneten töltött időről,
8. internethaszálat hangulatszabályozás céljából.

Mitől van ilyen nagy varázsa az internetnek?

Az internet egy nagyon hasznos eszköz, mely segítséget nyújt a tanulásban.
Az információdömping, amivel elárasztja az internet a látogatót gyakran túl sok, rengeteg időt, és energiát igényel.
Emellett az MSN, az online számítógépes játékok, a felnőtt oldalak hihetetlen vonzerővel bírnak, olyan a felépítésük, arra próbálja rávenni a látogatót, hogy még tovább maradjon egy adott oldalon.
Az interneten keresztül az egymással chatelők, és a játékosok másnak adhatják ki magukat, kockázat nélkül kommunikálhatnak egymással.
Az online játékok sikert, gyors eredményeket kínálnak, emellett a játékos „levezetheti” az agresszióját, „barátokat” szerezhet.
Vagyis pótolhatja mindazt, amit a valós életben látszólag vagy valóságban nem kapott meg. (Forrás: http://www.boldog-gyermek.hu)

We watch you watch

We watch you watch
(Rácz Bence - We watch you watch In: Az internet a kockázatok és mellékhatások tekintetében szerk. Talyigás Judit, Scolar Kiadó, 2010.) szakirodalmi tételről készített bejegyzés

Forrás: http://www.hacker.sokoldal.hu/

Ez a fejezet a könyben a technika természetéből fakadó veszélyeket ismerteti, nagyobb hangsúlyt kap ugyanakkor a személyi adatok védelmének, a hacker fogalmának és szerepének, a gyerekek, fiatalok és az internet viszonyának kérdése, valamint a személyes kiszolgáltatottság kockázata. Érdemesnek tartom elolvasni ezt a könyvet, mert a benne leírtak figyelemfelkeltésen túl a kiszolgáltatottság csökkenését is eredményezhetik.

Az adatok védelme az Interneten
A több-felhasználós gépek, illetve szoftverek lehetővé teszik, hogy egy felhasználói név és jelszó segítségével ne férjen más hozza adatainkhoz. Egyszerűbb fizikai biztonságot jelent az, ha valaki saját adathordozón tárolja adatait, és használatkor azt csatlakoztatja számítógépéhez. Átmeneti megoldást jelenthet egy-egy könyvtár rejtetté, vagy írásvédetté tétele.

Az információszerzés és publikálás legális és illegális módjai

Publikálás: Adott ország törvényeitől függ, de általában mindenhol tilos az illető jóváhagyása nélkül róla és környezetéről adatokat gyűjteni és azt felhasználni vagy továbbadni. Itt fontos bevezetni azt a fogalmat, hogy intellectual property, azaz szellemi tulajdon, mivel annak megsértése és az azzal való visszaélés nem csak a plágium kérdését veti fel, hanem a törvény is bünteti. Szabadalmaztatott programokat, eljárásokat, levédett filmeket, zenéket, képeket, szövegeket tilos saját nevünk alatt saját oldalunkon publikálni esetleges licencszerződés vagy hozzájárulás nélkül.

Információszerzés:

Legális információszerzés, ha kérdőívekkel, interjúkkal, fórumon kommenteléssel, e-mailben (nem spamben!), személyesen megkérdezzük. Illegális, ha a másik tudta nélkül, pl. pendrive-jának/laptopjának ellopásával vagy arról adatok elemelésével, keyloggerrel, lehallgatással, stb. tudunk meg valamit. A P2P (peer to peer, fájlmegosztás) hálózatokról, tehát fájlcserélő szerverekről – BitTorrent, Kazaa, Napster -, esetleg fájlcserélő programok (DC++, LimeWire) segítségével szintén illegális fájlokat, zenéket, filmeket letölteni, ugyanakkor legális saját készítésű fényképeinket, dokumentumainkat megosztani és kifejezetten hasznos is. De ez már a warez kérdése. (Forrás: www.martons.uw.hu)

A jelszavak legsúlyosabb veszélye
Sokan nem megfelelő jelszóval rendelkezünk. A legnagyobb veszély, hogy könnyen megjegyezhető szóra, számra bízzuk az azonosítást. Igazából egy tévhit, hogy a jelszó megvédi a számítógépen tárolt adatunkat, hiszen hiába változtatjuk rendszeresen jelszavunkat a munkahelyünkön is, ha a központi rendszert feltörik, az összes rendszer minden felhasználói adatai egy kézbe fognak kerülni. Ezért is fontos, hogy a közösségi portálokon kevésébbé írjunk ki számunkra alapvető, általános, de lényeges információkat, hiszen a hackerek ezekhez az adatokhoz nyúlnak először. Több ezer jelszó vizsgálata megmutatta, hogy a legtöbbet szó amelyet jelszavaknak alkalmaznak, nem más, mint a keresztnevek, becenevek, főnevek, vagy a belépési név módosított variációi, vagy éppen a variáció hiánya voltak.

Hogyan kerüljük el a rossz jelszót? Milyen a jó jelszó?
Úgy tudjuk elkerülni a rossz jelszót, ha nincs köze a felhasználó névhez, a barátunkhoz, párunkhoz, háziállatunkhoz, születési dátumainkhoz. Emellett fontos, hogy az egymás mellett lévő karakterek sorozatát (például 1234) és semmilyen tulajdon nevet ne használjuk jelszónak. Lényeges, hogy a jó jelszó legalább 8, de inkább 12-14 karakterből álljon, amely számokkal, kisbetűvel, nagybetűvel és speciális karakterrel (!, ?, :, stb…) legyen kiegészítve. Annyi nem elég, hogy Cica2, vagy gizike1. Az egyetlen probléma a nehéz jelszavakkal, hogy senki sem tudja őket fejben tartani, így rákényszerülünk, hogy leírjon őket. Az előnye az, hogy akár évekig is élhetünk ezekkel a biztonságos jelszavakkal és egy idő után, talán meg is tanuljuk őket. 

Jelszóválasztási tippek
1. Találj ki egy mondatot, amit könnyen észben tudsz tartani!
Például: A kisfiam Péter ma pontosan két éves.
2. Alakítsd a mondatot jelszóvá!
Használd minden szó első betűjét, hogy egy betűsorozatot gyárts: akpmpke
3. Bonyolítsd a szöveget egy kis fantáziával!
Vegyítsd a kis- és nagybetűket, használj számokat a betűk helyett. Például: AkPmp2e
4. Vonj be speciális karaktereket!
Használj olyan szimbólumokat, amelyek hasonlítanak bizonyos betűkhöz: AkP~~p2e
5. Tartsd titokban a jelszavadat!
Annyira kezeld bizalmasan a jelszavadat, mint azt az információt, amelyet az véd! (Forrás: http://www.weblap.ro/milyen-a-jo-jelszo)

Mennyi idő egy jelszó feltörése?
Brute force-nak, azaz „nyers erő”-t alkalmazó támadási módszernek nevezik azt, amikor a hacker a jelszó összes karakterét egyesével megpróbálja. Az abécé összes betűjét az A-tól Z-ig és a számokat 0-tól 9-ig stb. Ezért nagyon lényeges, hogy minél több karakterből, számból és speciális karakterből álljon a jelszó, hiszen egy hozzáadott karakterrel a feltörésre szánt számítási kapacitás és a szükséges időmennyiség nem lineárisan, hanem exponenciálisan nő.

Érdekességképpen nézzétek meg, milyen jelszavakat használnak a legtöbbször: Megdöbbentő, hogy milyen sok ember használ ezekhez hasonló, könnyen kitalálható és feltörhető jelszavakat, még erősen biztonságkritikus helyeken is, mint például bankszámlák, adminisztrációs felületek vagy postafiókok esetében.

123456 – Ez a leggyakrabban használt jelszó. És igen, létezik olyan, aki fontos adatok hozzáféréséhez használja ezt a jelszót. Hihetetlen igaz?

jelszó – A kreativitás csúcsa, amikor valaki ezt a szót választja jelszóként. A csalók ilyenkor köszönik szépen a segítséget.

Fradi, fradi, fradi – Gyakori, hogy valaki a kedvenc csapatát vagy játékosát választja jelszó gyanánt. Ezt sem túl nehéz kitalálni, ha valaki egy kicsit is ismeri az illetőt.

Petike – Amikor a jelszó az illető keresztnevének becézése. Még durvább, ha még csak nem is becézi, hanem egyenesen beírja a nevét – ez már nagyon súlyos.

0740174156 – A csajom vagy pasim telefonszáma, ne adj Isten a saját számom. Azért csak meg lehet jegyezni egy új számot a sok ismerős mellett, ne válasszuk már a saját számunkat!

asdf – Miből gondolod, hogy csak te tudod sorjában leütni azt a 4–5 billentyűt? A csalóknál valószínű az első 5 próbálkozásban szerepelni fog ez a kombináció is.

alma – Vagy angolban a monkey. Mindenki kedvenc szavai, divatszavak bizonyos körökben.
ábécé – Sorban az ábécé betűi. Ez sem egy nehéz rejtvény.

19820906 – Bármennyire is tudják, hogy ez nem egy jó ötlet, fantáziahiány miatt mégis rengetegen választják a születési dátumukat jelszó gyanánt.

szerelmünk neve – Elsőre lehet, hogy jó ötletnek tűnik, de ezt az információt a neten keresgélve még egy ezer idegen is megszerezheti. (Forrás: http://www.weblap.ro/milyen-a-jo-jelszo)

Többfaktoros azonosítás
A többfaktoros azonosítást jó megoldásnak tartom. Több tényezőt vesznek figyelembe az azonosítás kivitelezésekor. Pl. egy folyószámla ügyintézéskor a felhasználó név és jelszó páros helyes megadása után (tudás a partner mobiltelefonjának száma) a felhasználó a mobiltelefonjára kapott hitelesítő jelszóval (birtoklás) két különböző információs csatornán történő azonosítással bizonyítja a rendszerekhez való hozzáférés jogosultságát.

Kulcs
Kitalálták már a kulcsos, vagy elektronikus aláírást. Az a lényege, hogy az azonosításhoz több véletlenszerű karaktersorozatot használnak, amelyek hosszúsága a 2 valamelyik hatványa. Meglepő, de 128 és 2048 karakter között mozog.

Az előbbiekben már volt szó a hackerekről, most szeretném kicsit alaposabban is bemutatni őket.

Ki az a hacker? - A szakmai közösségek terminológiája
A hackerek olyan szakemberek, akik az informatikai biztonsági rendszerek megkerülésére specializálódtak. Nagyon magas szinten ismerik az informatikát, a rendszergazdai és szoftverfejlesztői szint felett járnak. Vannak bűnöző hajlamúak (blackhat, cracker, script kid) és vannak, akik nem bűnöző hajlamúak. (whitehat)

A hackereken belül megkülönböztethető:

Blackhat: számítógépek illegális feltörése, információlopás, üzleti hírszerzés (technikailag mindig bűnöző)
Whitehat: biztonságtechnikai fejlesztés, hibák javítása (nem bűnöző, de gyakran van bűnözői múltja)
Greyhat: erkölcsileg egyik irányban sem elkötelezett (tudását saját önös célra használja, így morálisan sem és erkölcsi irányban sem bűnöző)
Cracker: szoftverek illegális módon történő technikai használhatóvá tétele, feltörése. Két típusa van. 1. warez (mindig bűnöző, aki a szoftvereket licenszeléstől függetlenül használhatóvá tesz) 2. hacker (bűnözőként szokás említeni)
Script kid: rosszindulatú, csekély technikai tudású kezdő hacker vagy informatikai szakember. Célja haszonszerzés, szórakozás vagy akár oktalan károkozás.

A média terminológiája
A médiában sokat hallani a hackerekről. Itt leginkább script kid fogalom szerint említik őket. Ők azok, akik önös érdekből törik fel másoknak a számítógépét, rendszerét.

A céges hacker
Nagyobb vállalatok és szervezetek által felbérelt hackerek, valamint biztonsági auditorok csoportja. A hackereknek nevezett csoportok tagjainak többsége a karrierjét egy idő után nagy cégek alkalmazottjaként folytatja.

Veszélyeztető tényezők, támadási lehetőségek és védekezés
Probléma: Léteznek olyan biztonsági rések, amik programok telepítését teszik lehetővé a felhasználó tudta nélkül, esetleg megpróbálhatja valahogy rávenni a felhasználót a telepítésére. De kiragadott példaként speciálisan megírt weboldalakkal az otthoni routerek beállításai módosíthatók, ha az alapértelmezett jelszót nem változtatták meg. Megoldás: tűzfalak, vírusirtók, anti-kémprogramok telepítése, biztonságos böngészők és levelezőprogramok használata, lehetőleg minél kevesebb ismeretlen, idegen program telepítése a gépre, biztonságos oldalak látogatása az Interneten.
Probléma: Speciális támadási forma a social engineering, amikor az emberi hiszékenységet és jóhiszeműséget használják ki. Pl. valaki rendszergazdának adja ki magát és karbantartásra hivatkozva elkéri a felhasználónevet és jelszót. Ide tartozik még a pishing, avagy adathalászat fogalma: megtévesztik az embereket, h azok megadják pl. a banki adataikat. Megoldás: semmi naivitás és a hiteles források ellenőrzése. (Forrás: www.martons.uw.hu)

A világ veszélyei – A WIFI
Súlyos problémákat okozhat a vezeték nélküli internet levédésének a hiánya. Könnyen megtalálhatók azok a felhasználók, akik jelszó nélkül használják az internetet. Ezekre rácsatlakozva a hacker az előfizető nevében ténykedhet az interneten. Nagyon fontos, hogy a céges WIFI levédése biztonságos legyen, így ehhez többcsatornás azonosítási módszert kell alkalmazni.

Instant Messaging
Olyan chat felületek, amelyek azonnali üzenetváltási lehetőséget biztosítanak (Msn, Facebook chat stb). Ezek közül egyedül a Skype az, amelyik valódi titkosítási lehetőséget biztosít felhasználói számára. A legtöbb chat program nem titkosított, így ha nem védett vezeték nélküli interneten csatlakozik valaki ezekhez a felületekhez, akkor a közvetített információk és jelszavak, korábbi beszélgetések mindenki számára elérhetővé válhatnak.

Közösségi portálok
A közösségi oldalakról bárkiről, bármilyen információt meg lehet szerezni. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk oda, milyen adatokkal szolgálunk a világ felé. Az információk jelentős részét önszántunkból osszuk meg a többiekkel és nem is gondolunk arra, hogy ezzel magunknak mennyi kárt okozhatunk. Sokan megfeledkeznek arról, hogy ezeket az információkat nem csak ismerőseink, hanem illetéktelen személyek is láthatják, használhatják. Ráadásul az üzenőfalakra kiírt üzenetekből az illető gondolkodásmódja és személyisége is könnyen kitalálható, megismerhető. Ezen információk birtokában egy felkészült megfigyelő könnyen vonhat le következtetéseket az illetőről és azok szokásrendszeréről.

A szervezett bűnözés és a hackerek kapcsolata
A hackerek szerint minden rendszerben van hiba, így feltörhető, kérdés, hogy az elérhető adat a megéri-e a feltörés költségeit. Vannak adatok, amelyek nagyon értékesek lehetnek (pl. ipari kémkedés, politika, stb.) Főként az orosz és a kínai Blackhat-hackercsoportok között akadnak olyanok, akik részt vesznek a szervezett bűnözés akcióiban és nagyon komoly összegekért speciális támadásokat hajtanak végre nagyobb cégek és szervezetek, vagy akár egész országok ellen. Elsősorban az orosz maffia módszere, hogy felbérelt hackerek segítségével nyomás alá helyeznek gazdagabb egyéneket, vagy cégeket, így zsarolva ki nagyobb összegeket.

Oroszok és észtek
2007 elején az észt kormány úgy döntött, hogy a Bronzkatonának nevezett szovjet háborús emlékművet elköltözteti Tallinnból. Válaszul az oroszok 2007-ben végrehajtottak egy akciót az észtek ellen. Az orosz hackerek először az észt külügyminisztérium honlapját alakították át, majd az összes minisztérium és Észtország fontosabb gazdasági szervezetei is áldozatul estek az akciónak. Ez az eset felhívta a figyelmet arra, hogy a DDOS (Distributed Denial of Service) a politika eszközévé is válhat, így alkalmas az ellenfél megfélemlítésére, elhallgattatására, kontroll alatt tartására, vagy akár a külvilággal való kapcsolattartás megakadályozására is. Ezek tudatában elmondható, hogy értékes fegyver lehet egy korai szakaszban háború esetén.

Kiberhadviselés
A legjelentősebb hatást úgy érik el, hogy a valós felhasználói kérésektől megkülönböztethetetlen módon kérdésekkel árasztja el az áldozat portálját. A cél, hogy leterhelje az áldozat számítógépének kapacitását, vagy akár annak sávszélességét.

Miért hackel a hacker? Mi a hacker motivációja?
Azért, mert meg tudja tenni. A hackerek többsége magas intelligenciájú és extrém technikai tudású, de csendes, visszahúzódó személyiség. Általában autodidakta módon szerzik meg tudásukat és a többség számára nem jelent kihívást a kommunikáció. A szociális kapcsolatok terén a világtól elszigetelve, gyakran virtuális valóságukban élik életüket, és alakítják személyes kapcsolataikat is. Leginkább a 14-19 éves korosztály az, aki időtöltés híján és lázadása eredményeképpen el kezd hackelni. Ők magam extrém tudással rendelkeznek és visszaélnek mások adataival.

A biztonságos rendszer
A könyv szerint biztonságosnak azt a rendszert tekinthetjük, amelynek biztonsági feltörése nagyobb erőforrás-mennyiséget (időt, energiát) igényel, mint az általa védett dolog értéke. Szem előtt kell tartani, hogy feltörhetetlen rendszer nem létezik, csak olyan rendszer van, amelyet feltörni drágább, mint amekkora a feltöréssel megszerezhető információ. A feladat az, hogy biztonságos rendszert kell kialakítani az általa védett értéktől függően, amelyről legalább azt biztosan és időben minél korábban meg tudjuk állapítani, hogy illetéktelen behatolás történt.

Ellenőrző kérdések a biztonságos internethasználattal kapcsolatban

1. Milyen adatokat tárolok a számítógépemen vagy az e-mail szolgáltatómnál, amely értékes lehet, vagy kárt okozhat bennem? (gmail, freemail, citromail, yahoo)
2. Valóban szükséges-e, hogy ezeket az adatok a gépemen vagy a leveleim között tároljam?
3. Milyen információkat osztok meg magamról a különböző közösségi portálokon? (facebook, iwiw, linkedln, twitter, blog)
4. Mit lehet rólam kideríteni egy sima kereséssel, milyen találatok vannak rólam a keresőkön? (google, yahoo)
5. Van-e fizetős vírusirtó szoftver a gépemen? Ha igen, akkor érvényes-e még, mikori az adatbázisa?
6. Van-e titkosító szoftver a gépemen?
7. Nyolc vagy több karakteres a jelszavam, és van benne kis-és nagybetű, szám és speciális karakter is?
8. Használok-e e-mailt bizalmas információk továbbítására?
9. Használok-e mobiltelefont vagy sms-t bizalmas információk továbbítására?
10. Használok-e bármilyen Instant Messaging (msn, gtalk) megoldást bizalmas információk továbbítására?
11. Az általános weboldalak elérésére http-t vagy https-t használok-e, mikor mindkettőre lehetőség van?
12. Frissítem-e számítógépem operációs rendszerét rendszeresen? (windows update)
13. Van-e otthon wifi és ha igen, akkor le van-e tiltva legalább egy jelszóval?